2019. feb 28.

The Wife (2018)

írta: A Levi
The Wife (2018)

Emlékszem mennyire ki volt akadva az internet népe, hogy Leonardo DiCaprio nem kapta még meg a Legjobb férfiszereplő aranyszobrát, majd az Akadémia, mondhatni kárpótlásul odaadta neki A visszatérőért. Megérdemelt volt, bár a közvélemény úgy tartja, hogy nem pont azért a filmért kellett volna kapnia. Viszont még így is rengeteg olyan színészóriás van, akit még nem jutalmaztak a filmművészet legnagyobb díjával (pl.: Alan Rickmant már sajnos soha sem fogják tudni...). A legfájóbb talán Glenn Close folyamatos veresége - immáron hetedjére -, főleg annak tükrében, hogy a színésznő évtizedek óta nyújt életteli, hiteles és megrázó alakításokat, még olyan darabokban is, ahol egymaga képviseli a színvonalat. Az 1988-as és 1989-es (Végzetes vonzerő, Veszedelmes viszonyok) el nem ismertségére nincs mentsége az Akadémiának, 2019-ben pedig meg lett volna a lehetőség a kárpótlására, még akkor is, ha a jelölt szerep díjazásával elismerték volna volna Glenn Close mellőzöttségét. 23e88455-58e7-44df-8bcb-a80ccd3df2bb-the_wife-movie-poster.jpg

A Castleman házaspár negyven éve él együtt, mikor 1992-ben a híres írót, Joe-t (Jonathan Pryce) irodalmi Nobel-díjjal jutalmazzák. Feleségével, Joannal (Glenn Close) és fiúkkal, Daviddel (Max Irons) Svédországba utaznak a ceremóniára, ami végérvényesen felszakítja a régi sebeket és szabadjára engedi az évtizedek óta elfojtott fájdalmakat. 

Az alapkoncepcióra könnyen lehetne mondani, hogy sarkított. Egy híres férfiírót kitüntetnek a lehető legnagyobb irodalmi elismeréssel, miközben szépen lassan kiderül a nézők számára, hogy a regényeket a felesége, Joan írta és az egész életművéért ő felel. Csakhogy az elismerésekben már nem ő fürdőzik. A visszaemlékezésekből kiderül, hogy a hatvanas években még mindig nem volt kereset a női írók iránt, tehetségük mellékes volt a nemükkel szemben, ha pedig ki is adták egy-egy szerencsés művét, nem volt olvasótábora. A cselekmény a hatvanas és kilencvenes évekről mesél, de gondoljunk csak bele: a legismertebb, legtöbb bevételt termelő ifjúsági regénysorozat, a Harry Potter írónője nem használhatta a keresztneveit,  hogy ne gátolja a könyvek piaci keresetét. Felnőtteknek szóló írásait pedig konkrétan férfi művésznév alatt adta ki (itt pedig csak az egyik tényező az, hogy ezzel is el akarta szeparálni a HP érától). De nem kell csak az irodalom médiumára korlátozni a társadalom szexista hozzáállását. A Feud sorozat bemutatja milyen szinten lehetetlenítette el a női művészeket rendezés, színészet terén Hollywood és még 2019-ben is hangos tömeg háborodik fel az internet berkein belül, ha egy nőre bízzák egy blockbuster rendezését, vagy éppen női karaktereket állítanak középpontba. A The Wife kapcsán pedig még érdemes megjegyezni, hogy a magyar forgalmazásba képesek voltak A férfi mögött címmel bevenni. Egészen döbbenetes. close_young1a.jpg

De térjünk vissza magára a filmre. Nem fogok 24 évesen ítélkezni az egyébként abszolút reálisnak tűnő házastársi felállásra, csak remélem, hogy majd valamikor nem a megalkuvásban fogom keresni a boldogságot. A flashbackek alapján eleinte társadalmi hozzáállás miatt alakították ki maguk között, hogy ketten, egymás képességeit összekovácsolva építenek ki egy életművet. Persze már az elején voltak árulkodó jelek, apró játszmák, de az évtizedek alatt az egyébként sem kiegyenlített egyensúly abszolút félrebillent. A cselekmény nem akarja démonizálni a férfi főszereplőt, egyértelművé válik a jelleme, de a probléma sokkal inkább fakad a társadalomból, ami lehetőséget és elismerést kínál a férfi szereplőnek is, aki viszont ki is élvezi ezt, olyannyira, hogy a maga sikerének éli már meg. Az évtizedek óta felszín alatt fortyogó feszültség viszont nem marad kitörés nélkül, sem a feleség, sem az apjához felnőni akaró fiú részéről. Utóbbi esetében kap egy klasszikus apa-fiú féltékenységi felhangot is a történet. Illetve érdemes megfigyelni a szülőkhöz fűződő viszonyát, anyjával gyerekkorában nem tudott szoros kapcsolatot kialakítani, mert az folyamatosan a regényeken dolgozott, míg az apja vezette a háztartást, felnőve pedig utóbbi vélt tehetségéhez akar felnőni.the-wife-glenn-close-poignante-et-subtile-en-epouse-modele-une.jpg

Természetesen a The Wife nem válik olyan erőteljes kapcsolati drámává, mint a Nem félünk a farkastól, a Közelebb, vagy éppen a Szomjúság, de mégis megéri megnézni, hogy egy kicsit valóban mindenki elgondolkodjon a helyzeten, a szexizmus fontosságán, illetve az alakítások miatt. Még mindig hihetetlen, mennyire karizmatikus jelenség Glenn Close és milyen összetett érzelmeket képes kifejezni még egy dialógus nélküli jelenetben is, akár csupán csak a szemével. Nem ezért a filmért érdemelte volna meg leginkább az Oscar-díjat, mert a tőle elvárt színvonalat, de mégis neki kellett volna adni.

8/10 - Elgondolkodtató

IMDb

Szólj hozzá

dráma glenn close