2019. feb 16.

The Prodigy - A csodagyerek (2019)

írta: A Levi
The Prodigy - A csodagyerek (2019)

Az Ómen és Az árva szerelemgyereke

Rég volt mozimaratonban részem és rám is fért az elmúlt hetek után. Természetesen a duplázást megint kedvenc műfajom legújabb darabjai szolgáltatták. Idén várhatóan sokkal több, valóban jó horror érkezik a hazai mozikba, de az általam legjobban várt darabok majd csak az év második felében debütálnak. Persze addig is van mit nézni a gyöngyvásznon, még ha várhatóan nem is zsánermegváltó filmekről van szó.

A The Prodigy az egyik legrégebbi horrortoposzt veszi elő: a gonosz gyereket. Bár óriási közhely, de abszolút érthető, miért kedvelik ennyire a furcsa gyerekek köré építeni a történeteket a rendezők, hiszen nincsen különösebb annál, ha egy apró emberi lény úgy viselkedik, mint egy felnőtt, vagy éppen az lenne velejéig romlott, akiről a legtisztább ártatlanságot várnánk.

prodigy-movie.jpg

Az Elátkozottak gyermekei (1956), Az ördögűző (1973), a Ki képes megölni egy gyereket? (1976), az Ómen (1976), a Porontyok (1979), A kukorica gyermekei (1984), A kör (2002), az Ők (2006) és Az árva (2009) mind meghatározó darabjaivá váltak a zsáner történelmének és egytől egyig egyedi aspektussal közelítették meg fő témájukat. Vannak köztük szociopata gyerekek, vannak, akiket valami felsőbb hatalom kerített hatalmába, egyesek a psziché manifesztációi, mások pedig a gonosz próféciájaként jöttek a világra. Utoljára talán az említett Az árva tudott eredeti megközelítéssel hozzátenni a témához, éppen ezért az idei A csodagyerek elé nem támasztottam nagy elvárásokat. 

Sarah (Taylor Schilling) és férje régóta próbálkoznak, hogy gyerekük szülessen, de kitartásuk meghozza a gyümölcsét és megszületik Miles. A kisfiú az első pillanattól kezdve más, mint a többiek, végigkísérjük csecsemő- és kisgyermekkorát, fejlődéstörténetében pedig több lépéssel meghaladja életkori sajátosságait. Mikor nyolcéves lesz (ekkor már az AZ Georgie-ja, Jackson Roberts Scott játssza) egyre ijesztőbbé vágyik, míg végül a családnak segítséget kell kérnie, hogy kiderítsék, mi a baj Miles-szal.296489119-3.jpg

Az alap problémahelyzet kellően izgalmas, foglalkozásomból kifolyólag állíthatom, a tehetetlenségnél nincs rémisztőbb, mikor találkozunk egy olyan gyerekkel, aki valahogyan más, mint a többiek, mi pedig nem tudunk rá hatni. Persze két egyforma sohasem lesz, de az, amikor egy magas intelligenciájú gyerekhez magatartási probléma, agresszió, szociális képességek hiánya társul kimondottan ijesztő. Ilyenkor szépen, türelmesen végig kell menni a különböző procedúrákon, hogy a probléma gyökerét megtaláljuk és megleljük a fejlődéshez, fejlesztéshez való módszert. Éppen ezért kár, hogy a film nem sakkozta végig a reális, való életben létező magyarázatokat, nem merülnek fel az autizmus bizonyos formái, a gyerekkori skizofrénia jelensége, hanem rögtön a természetfeletti jelenléte. Sajnos ezzel a döntéssel a fő feszültségforrás, a suspense nagyon hamar kifullad és nem is tér vissza, hisz szinte az elejétől kezdve tudjuk mi a gond Miles-szal.hero_prodigy-2019.jpg

Maga az ötlet nem rossz, bár abszolút az Ómen és Az árva cselekményének összeollózásáról és körbevágásáról van szó. Mégis vannak jelenetek, amikor a készítőknek sikerül megrémítenie a nézőt, még ha nem is tart sokáig. A végjáték, annak ellenére, hogy egy az egyben lemásolása egy fent említett klasszikusnak, üdítően hat. Sok múlott rajta, hisz neki kellett elvinnie a hátán a filmet, de szerencsére a kis Jackson Roberts Scottban van potenciál, hogy jó gyerekszínész váljon belőle és remekül illik a horror műfajába. Összességében nem több A csodagyerek egy középkategóriás, domestic thrillereket megidéző gyerekhorrornál, de talán meg lehet kétszer is nézni. 

Átlagos - 5/10 

IMDb

Szólj hozzá

mozi horror thriller moziélmény