2018. dec 27.

Ghost Stories (2017)

írta: A Levi
Ghost Stories (2017)

Az agy azt látja, amit akar.

A két ünnep között igyekszem bepótolni azokat a horrorokat, amik még esetleg esélyesek lehetnek az év végi top 10-es listába - amit egyébként nehéz összehozni, mert szerintem 2018-ban csak és kizárólag az indie/művészhorrorok voltak jók. A Ghost Stories már egy ideje talonban volt, már a plakátja rögtön megfogott, de magáról a cselekményről nem sokat tudtam.

Szokásos antológiafilmnek tűnik első látásra, amit az elsőfilmes Jeremy Dyson és Andy Nyman hoztak össze. Egy szkeptikus professzor abból épített karriert, hogy médiumokat, látókat, jósokat buktatott le. Munkásságát végigkísérte a megosztottság, hisz szerinte segített az átvert embereken, de nem mehetett el amellett a tény mellett, hogy ezzel bele is tiport azoknak a lelkébe, akik a hitben találtak vigaszt. Szkeptikusságát ateista mivoltában kereste, bigottan vallásos zsidó családban nőtt fel, amit apja hite vert darabokra. Nem csoda, hogy a vallásosságot a gyengék erényének tartja. Egy nap igazi példaképe keresi fel, hogy nyomozzon ki három olyan esetet, amit ő maga nem tudott és éppen ezért megkérdőjelezte a természetfelettihez való hozzáállását.ghost_stories.jpg

Az első percben elkapott az angol horrorokra jellemző atmoszféra, nyirkos, ködös, hűvös hangulat, ami bemászik a bőr alá. Izgalmas a hitet megkérdőjelező, azzal viaskodó témafelvetés és abszolút bele is tudom élni magam. Könnyen kiszámítható lenne a cselekmény, a hasonszőrű alkotások analógiája alapján, de ahogy haladt előre a játékidő annál jobban nem tudtam, hová akarnak kilyukadni.

Az utolsó fél órát megelőzően, egy mérsékelten izgalmas, de hangulatos és sajnos jump scare-ekkel operáló kísértethorror gyűjteményről van szó, de, miután megismertük a három esetet konklúzió nélkülinek tűnt. Nem volt íve a cselekménynek és feltételezni sem lehetett semmit, de akkor jött a csavar, ami kellően felpofozott.capture.png

Nem szeretnék utalni sem a narráció fordulatára, de műfajváltásra lehet számítani és a végjáték értelmében minden szépen lassan értelmet nyer, ami addig egymásra dobált ötlethalmaznak tűnt. Összességében viszont egy rendkívül különleges filmélmény kerekedett a Ghost Storiesból, ami a természetfelettit használja fel arra, hogy egy nagyon is valóságos életeseményt jelenítsen meg. Remek példa az alacsony költségvetés kreatív kihasználására és még azt is el tudom képzelni, hogy a jump scare-ekkel való ijesztgetést direkt narrációs eszközként használták fel, hisz a sokkeffektek funkciója éppen az, amire a végén kilyukadnak. 

8.5/10

IMDb

Szólj hozzá

kritika horror angol pszichológia dráma antológia természetfeletti misztikus