2018. dec 01.

Legendás állatok - Grindelwald bűntettei (2018)

írta: A Levi
Legendás állatok - Grindelwald bűntettei (2018)

Egyik legnagyobb - popkultúrát tekintve - hibámnak tartom, hogy anno nem ültem fel a Rowling-vonatra és nőttem együtt Harry Potterrel. Konkrétan egyetem alatt olvastam ki egymás után falva a regényeket, hogy megtudjam, képvisel-e irodalmi értéket, hisz a tanítóképzőben is mint potenciális kötelező olvasmány került szóba. A filmeket persze mind láttam és szerettem, de nem tartottam többre - kivéve az azkabani foglyot - jól sikerült young adult moziknál. Már az első regény olvasásakor ráébredtem arra, milyen csodálatos lehetett ezekkel a karakterekkel felnőni, várni a megjelenő köteteket és részese lenni a megérdemelt hype-nak. Azóta már persze többször is átrágtam a regényciklust és a kiegészítő anyagokat, azt a baklövést viszont nem követem el újra, hogy lemaradok egy, Harry Potter világában játszódó eseményről, legyen az a hivatalos világépítő honlap, színdarab, játék vagy a legújabb franchise.

Érdekes, de többen vádolják az elmúlt években J.K. Rowlingot George Lucas analógiájával, miszerint utólag építi, az előzmények segítségével a világot és szembemegy saját alapvetéseivel. Akik így gondolják, azok nem ismerik igazán a munkásságát, csak a hét kötetet. A Harry Potter könyvsorozat csak a gerincét adja a Varázslóvilágnak, az írónő pedig mindig is szívesen építgette interjúk, dokumentumfilmek kapcsán a saját maga által megteremtett világot. A Pottermoreon, mint hivatalos kiegészítő oldalon folyamatosan jelennek meg novellák, ismeretterjesztő elbeszélések, melyek segítségével jobban megismerünk olyan karaktereket, akiknek a háttere nem volt annyira kibontva a főcselekményben, esetleg bepillantást nyerünk a világ többi varázslóképzőjébe.

fantastic_beasts_the_crimes_of_grindelwald_540837621.png

Tehát a Legendás állatok franchise ötlete nem úgy indult, mint a rókabőr lehúzása, a Harry Potter marketingnév meglovagolása, hanem lépten-nyomon kapcsolódott volna az ismert cselekményhez úgy, hogy bemutatja a Varázslóvilág eddig ismeretlen részeit, illetve elmeséli Dumbledore és Grindelwald legendás és addig épphogy kifejtett történetét. Emellett alapul vette a sebhelyes homlokú fiú egyik legizgalmasabb tankönyvét - ami később megjelent kiadásban is -, hogy nem titkoltan az új generációt is megszólítsa érdekes lényeivel. 

A 2016-os nyitóepizód már megosztotta a közönséget és többen is sajnálták, hogy az írónő forgatókönyvíróként tevékenykedik és nem inkább regényformában adja ki az előzménytörténeteket. Tény, hogy nem sikerült maradandóra, de voltak érdekes aspektusai, többek között Grindelwald személye.

Ezért is vártam kicsit jobban az idei etapot, ami már szorosabban kapcsolódik a Harry Potter regényciklushoz. Ez egyfelől jó, mert kellemes viszontlátni olyan karaktereket, mint Dumbledore, McGalagony, másfelől túlságosan sokat támaszkodnak az utalásokra, fanservice-re, ennek köszönhetően pedig nem foglalkoznak a készítők azzal, hogy megszeressük a karaktereket és izguljunk értük.

960x410_8a7d8172a994801ebbb0c972dd43604d.jpg

Az eredeti franchiseban sem csak a címszereplő bírt azonosulási jelentőséggel, hihetetlenül összetett és érdekes szereplőket vonultattak fel, kezdve Dobbytól, Hermionén át Pitonig. A Legendás állatokban viszont nincsenek ilyen erőteljes karakterek. Göthe Salmandernek (az új filmben már kezdenek kiütközni a nevek magyarításának hibái) kellene vinnie a hátán a franchise-t, de Eddie Redmayne számomra maga a penészvirágos unalom. Nem lenne gond azzal, hogy a szerepe megkívánja a visszahúzódó, sebezhető, önbizalomhiányos, csodabogár megközelítést - könyörgöm, ott van Luna Lovegood példaként, mennyire imádható egy ilyen karakter, vagy Neville Longbottom - de magának a színésznek nincsen karizmája, legalábbis ezekben a filmekben. Ugyanez igaz Tina Goldstein aurorra is (Katherine Waterston), akinek a hiánya fel sem tűnne. De azért már az első részben akad pár szereplő, akik azért minimálisan érdekesnek, vagy éppen szórakoztatónak tűntek. Jacob (Dan Fogler) és Queenie (Alison Sudol) párosa a film pozitívumai közé tartozott, ebben az epizódban viszont már egészen más célt szolgál a kapcsolatuk. Nem is bántam, hogy Queenie őrületét és sebezhetőségét felhasználták Grindelwald náci analógiájú terveihez. 

rev-1-fbcog-cctrlr-005_high_res_jpeg.jpeg

Át is térek a második epizód címszereplőjére, a Voldemortot megelőző sötét mágusra. Gellert Grindelwald és Albus Dumbledore - sohasem titkoltan szerelmi - kapcsolata az egyik legösszetettebb aspektusa a történeteknek. Utóbbi esetében rendkívül árnyalttá válik a karakter, hogy évtizedek után sem tud szembeszállni igazi nemezisével, mert még mindig érez iránta valamit. Pont a bűntudat adja a Voldemorttal szembeni erejét a későbbiekben. Tetszik, hogy az új franchise-ban központi szerephez jut ez a két szereplő és merem remélni, hogy fognak is kezdeni valami igazán érdekeset a történetszálukkal. Jude Law egyébként tökéletes Dumbledore szerepére. Johnny Deppről ez már annyira nem mondható el, mert már a castingolása közhelyszámba megy, hisz a valaha zseniális karakterszínésztől nem meglepő egy falfehérre mázolt arcú antagonista eljátszása. Meghagyhatták volna Colin Farrellt, mert jól állt neki a negatív szerep. Sajnos ezúttal is abba a hibába estek, hogy nem fektettek elég hangsúlyt sem a címszereplőre, sem a sötét oldalra, pedig potenciál bőségesen van és igazán dönthetnének végre a megközelítés terén.

11152018_movie_160241-780x520.jpg

A cselekmény már kezdi kibontani az innen-onnan ismert történetet és érződik, hogy közeledik a legendás összecsapás, de nagyon sok helyen feleslegesen időzik a narráció lényegtelen dolgokon és szereplőkön. Nem mutatják be eléggé a valóban izgalmas karaktereket, Leta Lestrange-t (Zoe Kravitz), aki vége megtestesíti azt a mardekáros interpretációt, ami mindig is hiányzott. 

Sokan a csavarokat vetették fel negatívumként az új etap kapcsán. Nagini múltja szerintem remek húzás és merem remélni, hogy találkozunk még vele, mert előrevetít egy komplexebb kapcsolatot Tudjukkivel. A másik cliffhangert viszont még nem tudom hová tenni, hisz szembemegy az ismert évszámokkal, tényekkel és erőltetettnek érzem, de talán majd a maradék három epizódban értelmet fog nyerni. 

Nekem különösen tetszett, hogy ezúttal dominánsabb volt a sötét atmoszféra, a gótikus hangulat magával ragadó, nem mindig van szükség poénokra, vagy olyan állatkákra, amik eladhatók lesznek plüss képében. 

A látvány remek, ahogyan a digitális technika is lenyűgöző, de újra beigazolódott, hogy David Yates, nemhogy iparos, de konkrétan középszerű rendező. Az igazi Rowling rajongók soha nem fogják megbocsájtani neki, amit a Főnix rendje és a Félvér herceg epizódokkal művelt, kihagyta a leglényegesebb momentumokat és ezúttal sem tudta eldönteni, hogy a Grindelwald bűntettei kinek szóljon, gyerekeknek nem való, a Harry Potteren felnőtt nézőket viszont irritálni fogják a humor forrásai. 

7/10

IMDb

Szólj hozzá

fantasy harry potter j.k. rowling young adult legendás állatok és megfigyelésük legendás állatok grindelwald bűntettei varázslóvilág