2018. nov 15.

American Horror Story: Apocalypse (2018)

írta: A Levi
American Horror Story: Apocalypse (2018)

American Horror Story: Blöff

Azok, akik az elmúlt egy-két évben csatlakoztak az AHS közönségéhez, szerintem el sem tudják képzelni milyen szinten járult hozzá a sorozat megjelenése 2011-ben, négy éven keresztül a televíziózás és horrorshowk megreformálásához. Azelőtt az antológiás jelleg nem volt bevett szokás - ma már ennek sincs újdonsága - ahogyan az sem, hogy a szereplőgárda állandó, csak évről évre más és más karaktereket jelenítenek meg, különböző helyszíneken, idősíkokon és témákban. Ryan Murphy volt, aki bevezette, hogy valaha hatalmas sztároknak számító színészeket és színésznőket szerződtetett és az AHS mind a mai napig híres arról, hogy az alakítások fantasztikusak. Mindemellett úgy használtak fel közhelyes horrortémákat, valós eseményeket és történelmi személyeket, hogy olyan években gyúrják egybe azokat, amelyekben az adott ötlet éppen nem képzi a mainstream részét.

Gondoljunk csak bele, még a Conjuring-Universe démonai és szellemei előtt használták ki a kísértetek ötletét, akik nem metaforaként, hanem konkrét szereplőkként jelentek meg. Rá egy évvel sátáni apácát mozgattak egy elmegyógyintézetben, majd boszorkányokkal meséltek az etnikumról és hierarchiáról, végül abszolút egyedi és kihasználatlan témaként felhasználták a mutatványosokat és torzszülötteket. A Freak Show és Jessica Lange távozása után viszont tagadhatatlanul megváltozott valami. A negyedik évadnak még volt koherens története, mondanivalója és elképesztően árnyalt karakterei. Majd a Hotelben úgy használták a vámpírokat, hogy a nagy hullámú young adult megközelítés után visszanyúltak a kezdeti, Nosferatu vonalhoz, a szex-vámpírfilmekhez és a glam vámpírok korához. Nagyon sok hibája van és több helyen is unalmas az ötödik felvonás, de kétségtelen, hogy a Grófnő az utolsó olyan karakter, akit képesek voltak olyannyira összetetten megírni, hogy összességében annak ellenére, hogy egy sorozatgyilkos, nem negatív karakter. A Roanoke karakterfejlődésben nem mutatott fel semmit, viszont a valóságshow ötlete rendkívül izgalmas volt. A Culttal kezdődően abszolút közhelyekbe fulladt a sorozat és feladtak mindent az éppen aktuális trendért. Képesek voltak a hetedik évadban bohócokat használni Stephen King és az AZ évében. Az Apocalypse esetében pedig utópikus és hierarchikus berendezkedés ötletét A szolgálólány meséjének, boszorkányokat pedig a Suspiria, a Chilling Adventures of Sabrina és a Discovery of the Witches évében.capa2-copy.jpg

Az erőteljes hanyatlásnak szerintem több oka van. Egészen a hetedik évadig nem készítették úgy az aktuális évadot, hogy még forgattak, mikor már az első epizódokat sugározták, sőt Murphy hangsúlyozta, hogy októberig mindig be kell fejezniük a munkálatokat. Az elmúlt két évben viszont figyelik a reakciókat és megpróbálják a legostobább nézői igényeket kielégíteni, mellőzve mindenféle eredetiséget. Így lehet az is, hogy az előre bejelentett koncepciók megváltoznak az évad közben, konkrét karaktereket törölnek. Problémát jelent, hogy a sorozat nem dolgozik egységes írócsapattal évadokon belül, nincs írószoba, szinte minden epizódon mások dolgoznak, akik mintha nem csak a saját ötleteiket pakolnák a részekbe, melyek kibontására nincs lehetőség háromnegyed óra alatt. Tehát nincs már meg a cselekmény koherenciája, időközben változtatnak megközelítéseken. A legtöbb esetben a bedobott ötletek valóban kreatívak és izgalmasak, de a kibontásukat folyamatosan feláldozzák a fan service érdekében. sarah_paulson_0154_re_02-h_2018.jpg

Az idei évad igazi biztonsági mentés volt. Év elején bejelentették, hogy az új etap futurisztikus lesz, a jövőben fog játszódni, Sarah Paulson pedig brutális műfogsort fog viselni. Azután szépen lassan kezdtek szivárogni a hírek, hogy az alcím Apocalypse lesz, a színészek 3-4 karaktert fognak megformálni, majd bejelentették, hogy idén kerül sor az évek óta tervezett Murder House és Coven crossoverre. Ezt az ötletet egészen a legutolsó évadig kellett volna tartogatni, hisz alapjáraton nem szólhat ez az évad azoknak, akik az említett két évadot nem szeretik, az új felvonás pedig nem kezdhet így tiszta lappal. Nem beszélve arról, hogy, akik nem látták azt a két fejezetet, azt sem tudják ki-kicsoda, hisz semmiféle karakterfejlődést nem csempésztek az Apocalypsebe. A nyolcadik évadhoz tartozó szereplők csupán színészek, túlgondolt jelmezekben, a Murder House és Coven karaktereit pedig már évekkel ezelőtt bemutatták. Egyértelműen a fan service volt a cél, de döbbenet, hogy még ezt is lehet rosszul csinálni.

A legnagyobb blöff maga az alcím és a témaválasztás volt. A nyitányban bekövetkezik a világvége és perceken belül az úgynevezett 3. Előőrsön találjuk magunkat, ahol matriarchális vezetés keretei között egzakt szabályokkal találjuk magunkat szemben. A különböző előőrsökre csak a leggazdagabbak kerülhettek be, majd a bunkeren belül kasztokra osztották őket, vannak, akik szürkében szolgálják az előkelő lilákat. A szolgálólány meséjének ilyen szintű plagizálása és redukálása több mint arcpirító. Három részen keresztül tartózkodunk a 3. Előőrsön, ahol koncepció nincsen, az ismert színészgárda haute couture ruhákban és frizurákban parádézik, karaktereik olyan szinten nincsenek árnyalva, hogy inkább olyan benyomást keltenek, mintha egy beöltözős bulin lennének. Az külön fájdalmas, hogy a hetedik évad óta olyan öncélúság hadjáratot folytatnak a készítők, hogy még mindig úgy gondolják, bárkit is megdöbbent a latexruhás anális közösülés, a merőkanálból való kokainszívás vagy a mocskos beszéd. A beígért crossoverre - Michael Langdon jelenlétén kívül - egészen a negyedik epizódig kell várni, de azt megelőzően rendkívül primitív narrációs eszközt használnak, hogy megakasszák az aktuális témát.rs_1024x683-180911134824-1024_4_ahs-apocalypse_ch_091118.jpg

Bár az idei téma az Apokalipszis, pár percnyi ködös kültéri látvány után három részen keresztül egy bunkerben vagyunk, majd a történetvezetési eszközként flashbackekkel kezdik felépíteni az előzményeket. Végtelenül rossz választás volt ez, mert így rengeteg cselekménybeli lyuk keletkezett és csak a fináléban értek össze a szálak, úgy-ahogy. Nem is beszélve arról, hogy a beígért, jövőben játszódó történet helyett a központi idősík 2015-2016.

A főkonfliktust az adja, hogy az első évadban megszületett Antikrisztus, Michael Langdon (Cody Fern) felnőtt és elhozta az Apokalipszist, amit a boszorkányok próbálnak visszavarázsolni. A negyedik epizódtól visszarepülünk az időben, hogy végigkövessük, hogyan találkozott az Antikrisztus a boszorkányokkal, miként épült be a boszorkánymesterek közé, miként emelkedett a Legfőbb fölé, hogyan tudatosult benne hivatása és miként segítették a sátánisták az világ végének eljövetelét. gn-gift_guide_variable_c.jpg

A boszorkánymesterekről már hallhattunk a Covenben, itt viszont kulcsszerephez jutottak és a készítők próbálkoztak a hierarchia és kasztrendszer témájának kibontásával, de a rengeteg szereplő alatt mindez összedőlt és a varázslók vonalát is a tömegirtás narrációs eszközével zárták le. Összesen háromszor alkalmazták ezt a cselekményelvarrást a tíz epizód alatt, holott ez egy hihetetlenül primitív módszer és már elsőre is irritáló volt. Az évadban négy csoportra próbáltak fókuszálni, a 3. Előőrs lakóira, a boszorkányokra, a boszorkánymesterekre és sátánistákra, az első három csoportot pedig kiirtották a megfelelő időpontban, amikor történetmesélési váltásra volt szükség. Az utolsó két részben pedig még az időutazást is behozták az összképbe, pedig ez egy nagyon kényes motívum, amit csak megfelelő kidolgozással lehet használni. Sokkal jobb lett volna, ha a narráció lineáris és inkább szolgálta volna a crossover célját. Kezdhettünk volna rögtön a Murder House-ban, melybe csak a hatodik - egyben legkiemelkedőbb - részben tértünk vissza, hogy felvegyük a fonalat a gyermek Michaelnél, aki szépen lassan az Antikrisztussá válik, végigmentünk volna a bemutatott lépcsőfokokon, a sátánistákon, a boszorkánymestereken, a boszorkányokon, majd ismét a sátánistákon, bekövetkezett volna az évad közepén az Apokalipszis, hogy utána az időutazással ismét visszatérjünk a  Murder House-ba, megváltoztatva a Bestia megfoganásának kimenetelét, hogy utána lássuk, miként alakul az alternatív idővonal. 

Ehelyett darabossá vált az egész évad, ami inkább volt a Coven spin-offja, pár Murder House karakter cameojával. landscape-1536821874-kathy-bates-ahs-apocalypse.jpg

De essen szó a karakterekről is. Természetesen a főszereplő az Antikrisztus volt. Már a Damien sorozatajánlóban kitértem rá, hogy ennél a szereplőnél unalmasabb nem létezik. A Sátán fia csak gonosz lehet és maximum annyival lehet árnyalni, hogy viaskodik önmagával, de a végzetét így is úgy is be kell teljesítenie. Újító volt az első évad ötlete, mely arra épült rá, hogy az Antikrisztus egy kísértet és egy halandó nászából fog megszületni, valamint az Apocalypse alapfelállása, hogy nem a Biblia, hanem a mágia felől közelítik meg, tehát inkább egy hihetetlenül erős mágus, aki elhozza a világvégét, mintsem egy velejéig gonosz politikus. Kár volt, hogy az alapjáraton izgalmas felütés közhely parádéba és ostobaságba fulladt.

A sátánisták és az illuminátus végtelenül szánalmas húzás, főleg, hogy az Anton LaVey-féle Sátán Egyházával hozták összefüggésbe mindezt. Már a Cultban sem sikerült jól megközelíteni a valós személyeket, pedig híres volt erről az AHS (és a 9. részben vissza is köszön ez a rég nem látott kreativitás a Romanovokkal). LaVey Egyháza el is vonatkoztatott ettől a megközelítéstől, hiszen ők ateista sátánisták, amit pedig mi láttunk, az a teista sátánizmus, annak is egy nevetséges variánsa. Ha legalább lett volna céljuk, nem lett volna zavaró, de az évad végi részekben már csak a motiváció nélküli kínszenvedést láttuk, ahogyan az Antikrisztus úgy viselkedik, mint egy gyerek és az ötleteket két kocka tölti a fejébe, követői pedig bűnökről való beszéddel próbálnak tisztelegni előtte. Cody Fern fantasztikus tehetség és mindent beleadott, hogy megtöltse élettel a szerepet, kétségtelenül ikonikus karakterévé vált az AHS-nek, leszámítva az utolsó három részt. Ahogyan elintézték az ő szerepét a fináléban, arra már tényleg nincsenek szavak, abszolút méltatlan volt, emellett szembeköpték a hatodik rész, szentimentalista, de megérdemelt fan service epilógusát a Murder House-hoz. Feleslegesen lagymatag happy endet adtak a Covennek. Tény, hogy a készítők kedvenc évada a boszorkányos - amit meg is értek, hisz rendkívül jól összerakott etap, de az Apocalypseben még abba is sikerült belerondítani.

A női főszereplő Cordelia Foxx, akinek a karakterfejlődését a harmadik évadban követtük végig. Aktuális Legfőbbként viszont a nyolcadikban a lehető legsötétebb, legnaivabb lépéseket teszi meg, semmiféle stratégiája nincs, csak szenved és másokat hibáztat. Tíz rész alatt tönkretették a róla kiállított képet.

Soha nem gondoltam volna, hogy valaha le fogom ezt írni, de Kathy Bates tíz részen keresztül irritált. Nincs nagyobb közhely annál, hogy a gonosz fekete hajú, ruhájú, rúzsú stb., de Miss Mead szerepe az egydimenziósnál is kevesebb volt. Ő az egyedüli Apocalypse karakter, aki megfelelő játékidőt kap, de semmit nem tudunk meg róla, nincsenek motivációi, nincsenek céljai, így a jelenetei túlhasználtak és feleslegesek. Persze ez nem Bates hibája, hisz ő megint beleélte magát a szerepébe, de többet érdemelt volna. ahs.jpg

A Covenből mindenki tiszteletét tette idén, indokoltan és indokolatlanul is. Myrtle Snow (Frances Conroy) jelenléte még szolgálta a cselekményt, de Zoe, Queenie, Nan, Papa Legba, Marie Laveau, LaLaurie, Stevie Nicks csak az öncélú nézői igények kielégítését szolgálta. Egyedül Emma Roberts tudott mit kezdeni a szerepével és megmutatta Madison Montgomery másik oldalát. Ő valóban az évad fénypontja lehet. Az új banyák közül Mallory (Billie Lourd) és Coco (Leslie Grosman) kaptak kulcsfontosságú szerepet, annak ellenére, hogy mindketten egysíkúak. Leslie Grosman döbbenetesen idegesítő, vele és a viszonylag új AHS tagokkal, mint például Billy Eichner és Cheyenne Jackson egy évadban sem tudtak mit kezdeni. Ahogyan Joan Collinsszal is kitoltak, hisz a legendás színésznő beígérte a három-négy különböző karakterét, melyek közül kettő méltatlanul kevés játékidőt kapott, a többi pedig valószínűleg a vágószoba padlóján végezte. Evan Peters és Sarah Paulson, amellett, hogy egy-egy részt rendeztek is, fejenként három karaktert keltettek életre, de már nagyon látszik rajtuk a fásultság.american-horror-story-apocalypse-episode-9-recap.jpg A rengeteg kibontatlan szál és egyébként izgalmas ötlet - Emily és Timothy különleges DNS-e, a Romanovok, az időutazás - kárba ment. A jó fan service motívumokat, melyek az egyedüli értékelhető összetevői az évadnak - Moira békére lel, Jessica Lange, Misty Day, Madison Montgomery, boszorkányok és boszorkánymesterek - szembeköpték a vállalhatatlan illuminátus vonallal és fináléval. Sajnos a látványvilág sem volt szép, a díszletek kidolgozatlanok voltak, a folyamatos szépiás filter miatt a sminkek csúnyának és amatőrnek tűntek, a beerőszakolt cameók pedig nem passzolnak az utoljára látott feltűnésükhöz. 

Az AHS tipikus példájává vált a kiégésnek. Jó ötletek, de kapkodás és megfelelni akarás. Míg minden évben tiszta lappal kezdhettek, idén belerondítottak három korábbi évadba (a Hotelhez is kapcsolódtak, a finálé miatt pedig konkrétan szétbarmolták az ötödik évad végét, óriási cselekményűrt hagyva maguk mögött), tönkretettek régi, ismert és szeretett szereplőket. A legjobb lenne, ha a két, már bejelentett etap után örökre befejeznék a sorozatot, mert látszik, hogy már csak kizárólag a promóciós anyagokra fordítanak energiát és inkább fejezzék be addig, amíg be nem szennyezik a régi fejezetek emlékét és cselekményvonalát.

Annyi pontot érdemel az Apocalypse, ahány jó epizódot tartalmazott.

4,5/10

Szólj hozzá