2018. nov 01.

Halloween (2018)

írta: A Levi
Halloween (2018)

Eternális gonosz? Ugyan már...

Szeretem John Carpenter munkásságát és valóban olyan alkotásokat tett le az asztalra, melyek nem csak a horror zsánerének, hanem a filmművészetnek is kikerülhetetlen alappillérei. Abszolút kedvencem tőle A dolog és A köd, de azt soha sem értettem, miért pont a Halloween van túlmisztifikálva. Igen, 78-ban a slasher még alig ismert kategória volt és Carpenter inkább suspense eszköztárat használt, ami későbbiek során abszolút háttérbe szorult, többek között a nézői igények miatt és inkább splatter elemek kerültek be a zsánerbe. Michael Myers mindig is a horrorikonok között lesz emlegetve, de értetlenül állok ázsiója előtt, mert bár egy halhatatlan, sötétségből születő gonoszként emlegetik, életpályája sehol sincs egy valós sorozatgyilkoséhoz képest. 

halloween-1024x535.jpg

Már az eredeti 1978-as darabban úgy emlegetik, mint a megtestesült sötétséget, amit senki nem tud megállítani, de a túlmisztifikált dialógusokhoz egy cammogó, testalkatában is abszolút átlagos szimpla gyilkos társul, akinek az összesen öt gyilkosságát úgy állítják be, mintha soha senki nem követett volna még el hasonlót sem. Ha már eternális gonoszról van szó, akkor ott van Freddy Krueger, vagy Jason Voorhees, aki a saját franchise-ában (rendkívül ritka, de a Péntek 13. sorozatban részről részre jobbak a fejezetek) csak a második epizódtól lépett fókuszba, nem kellett az elsőbe a konkrét jelenléte, hogy legendássá váljon és elhiggyük róla a hallottakat. De ha nem akarnék a későbbi, splatterrel vegyített slasher-ökkel példálózni, ott van Norman Bates. A Halloween cselekménye (a zene és a maszk valóban megilleti a klasszikus jelzőit) túl van dimenzionálva, mert, ha Dr. Loomis dialógusait már az első perctől sem tudjuk elhinni, nem marad más, mint egy szimpla sorozatgyilkos-horror. 

Éppen ezért szeretem sokkal jobban Rob Zombie újragondolását, ahol nem akarták mitikussá tenni a figurát, hanem a brutalitását, sorozatgyilkossá válását hangsúlyozták és ott valóban elhisszük, hogy a hegyomlásnyi elmebeteg, leizzadás nélkül tépi ki valakinek az állkapcsát. Aztán Zombie sem bírt magával és a természetfeletti misztikumával a második részben.

21197746_d99d2b0c5d545ae2df41b6e9aef16939_wm.jpg

Viszont van egy tényező a Halloween franchise-ban, amit soha sem vitattam el. Az pedig a final girl, Laurie Strode (Jamie Lee Curtis) személye. Laurie az első igazi, kemény és karakteres final girlök között van, Michaellel való kapcsolata pedig az 1981-es folytatásban csúcsosodott ki. Imádtam, hogy nem szimpla túlélőt faragtak belőle, hanem a testvéri szállal egy igazi ellenlábassá avanzsálták, aki nélkül nem élhet Michael és fordítva. Összesen nyolc fejezeten keresztül vártam, hogy a készítők meg merjék lépni a slasheren belül szokatlan döntést, hogy a final girlből gyilkost faragnak. Laurie pont azért lett volna tökéletes a lépés meghozására, mert a testvéri vonallal eljátszadozhattak volna. Egyedül az 1998-as H20-ban próbálták meg majdnem belefűzni ezt a vonulatot a történetbe, illetve Zombie a második filmjében.

Ezért is tartom sajnálatosnak, hogy David Gordon Green új filmje, ami a franchiseon belül a nyolcadik felvonás, nullázza az 1978 után történt eseményeket. Persze az 1981 utániakért nem kár, hisz egy idő után már druida szerzetesek is voltak a cselekményben, a nézők IQ-ja pedig a látottak után rohamosan zuhant, de pont a második részt semmissé tenni óriási hiba volt. Ha Laurie és Michael nem testvérek, akkor nincsen létjogosultsága egy folytatásban annak, hogy több évtized után pont ő utána iramodjon újra a gyilkos. Így visszaesett egy "szimpla" final girl státuszba, az pedig egyszerűen logikátlan, hiteltelen és hihetetlen, hogy negyven év után végignézzünk egy macska-egér játékot.

halloween-david-gordon-green.jpg

Ha már ennyi idő eltelt, még hihetetlenebb, hogy Michael Myers, közel 70 évesen jobb kondiban van, brutálisabb, mint ereje teljében, az eredeti filmben. Illetve még mindig tud vezetni, bár hat éves kora óta, egy éjszaka kivételével intézetben élt. Ez a húzás már a 78-as darabban is nevetséges volt. Laurie-t pedig, bár paranoiás agorafóbiássá tették az új filmben, a poszttraumás stresszel, suspense-szel, hogy vajon nem lett-e őrültebb, mint akkori támadója nem igen játszottak el, pedig lehetőség bőven lett volna rá. Szegény ember Sarah Connorjává tették, aki negyven évig készült, Macaulay Culkint megszégyenítő csapdákat eszkábált, de olyan hibákat vét, mint azok a bizonyos biodíszlet lánykák, akik úgyis felmennek az emeletre és megkérdezik, hogy van ott valaki?. Rendkívül sok logikai buktató van a filmben, melyek bőven kikerülhetőek lettek volna, hisz láttunk már példát franchise feltámasztásra, ahol folytatásba bújtatott remake-kkel kijavították a klasszikus hibáit vagy érezhetően, ironikusan önreflexívre vették a figurát (Sikoly 4 - mindig te leszel a kedvencem). 

Sajnos nem éreztem úgy a film végére, hogy van létjogosultsága és több lenne a már két végső leszámolásnál (1998, 2002), ugyan annak a róka bőrének a lehúzása, aminek még ezzel a felvonással sem lesz vége. Annak azért külön örülök, hogy végül nem David Gordon Green hozta tető alá az új Sóhajokat, de erről majd jövő héten. :)

 5/10

IMDb

Szólj hozzá