2018. okt 22.

Elizabeth Harvest (2018)

írta: A Levi
Elizabeth Harvest (2018)

A minap gyűjtöttem össze egy halloweeni ajánlást horrormesékből, de akkor még nem sejtettem, hogy pár napra rá újabb kedvenccel bővíthetném ki. Az idei Elizabeth Harvestet úgy vártam, hogy egy jelenetképet sem és az előzetest sem néztem meg. Elegendő volt látni a posztert és Abbey Lee nevét, hogy tudjam, az én ízlésvilágom lesz a film. Teljesen véletlenül tudtam meg, hogy bizony egyik kedvenc mesém modern interpretációja lesz.

elizabeth-harvest-poster-1.jpg

Gyerekkoromban természetesen imádtam az összes Grimm-mesét, amellett, hogy féltem is bizonyos címektől. Ilyen volt a Széttáncolt cipellők, ahol minden éjszaka elszöktek a királylányok démonokkal keringőzni, vagy A vaskályha, amiben elevenen égettek el egy herceget, de a Kékszakállú herceg vára igazi iszonyattal töltött el. Volt egy (igazából rengeteg) képeskönyvem, amiben az egyik oldalon a mesék, másik oldalukon gyönyörű, festményszerű illusztrációk voltak. Na a Kékszakállú mellett a kép pont a történet csúcspontját jelenítette meg, amikor a titkos ajtó kitárul. Annyira féltem attól a képtől, hogy ki kellett vágnom a könyvből. 

A Kékszakáll az egyik legismertebb francia népmese, melynek első írott változata Charles Perraulttól maradt fent. Rengeteg variációja létezik ennek a történetnek is. Átvették a Grimm testvérek, Charles Dickens, Antole France és Bartók Béla.

rebecca-yanovskaya-rebecca-yanovskaya-bluebeards-bride-cover1.jpg

A mese alapjául állítólag Gilles de Rais (1405. szeptember 1440. október 26.) élete szolgált, aki háborús hősből vált a kor legiszonyatosabb perének vádlottjává. A férfi Bretagne leggazdagabb földbirtokosa volt, a Száz éves háborúban VII. Károlyért harcolt, Jeanne d'Arc oldalán, akinek személyes testőrségéhez csatlakozott később. Az Orléans-i szűz halála után de Rais visszavonult birtokára, ahol az alkímia és okkult tudományok felé fordult, amellett, hogy igen extravagáns életmódot tartott fent. A környékbeli lakosok a későbbi perben vallották, hogy gyerekek tűntek el a kastély környékén, de az igazi skandalumot az robbantotta ki, amikor állítólag de Rais elrabolt egy papot. A per szerint a nemes sátánista szeánszok keretén belül több száz gyereket rontott, kínzott és ölt meg. De Rais bevallotta tetteit, miután kínzással fenyegették, de elképzelhető, hogy a ténylegesen okkult tudományok felé forduló arisztokratát (ne felejtsük el, hogy ebben az időben égették halálra a már említett Jeanne d'Arc-ot és a tudomány alapjáraton főbűnnek számított) a vagyonáért vádolták meg rokonai. Akárhogy történt valójában, 1440-ben felakasztották, testét máglyán égették el, alakja pedig a történelembe sorozatgyilkosként vonult be Báthory Erzsébet és Vlad Tepes mellé. 

gilles-de-rais-gyilkos-kekszakall-montazs2.jpg

A meséhez hozzátartozik még egy valós személy, aki bizonyítottan sorozatgyilkos volt. Henri Desire Landru, (1869. április 12. - 1922. február 25.) aki a világháborúban özveggyé vált asszonyok közül csábította el potenciális áldozatait, akiket házasság után meggyilkolt. Összesen tizenegy nővel végzett és egyikük tinédzser fiával, egyik áldozatának nővére buktatta le. Guillotine-nal szolgáltattak igazságot az igazi Kékszakállnak 1922-ben.

Ahogyan a legtöbb mese esetében, ez is változott az évszázadok során, magába építette a mesélő, mesegyűjtő, író személyiségét, mondanivalóját és Landru rémtetteit is. Így lehet, hogy van igazi nyers variánsa, ahol a gazdag arisztokrata brutálisan meggyilkolt feleségeinek szobájába nyit be az új feleség, aki szintén ugyan arra a sorsra jut, vagy éppen nővére igyekszik megmentésére, máshol a szeretője. Dickens történetében Kékszakáll egyik leszármazottja tiszteleg tetteivel őse előtt, France változatában a férfi az áldozat, akinek tragikusan elhunyt öt felesége és a legújabb életére tör, a vagyonáért. Bartók Béla pedig a férfi lélekként értelmezte a kastélyt, melynek vannak titkai, az új asszony pedig mindent magáénak akar. Az ő interpretálása igazi kapcsolati tragikum. 

Rengeteg filmet inspirált a gyilkos herceg meséje, többek között a Gázlángot, A Manderley-ház asszonyát, az Ex Machinát, de még nem készítettek belőle direkt adaptációt, valamilyen rejtélyes oknál fogva. Legközelebb a Bíborhegy járt hozzá, egészen 2018-ig.

elizabeth_harvest_2018_720p_web_dl_unsoloclic_info7.jpg

Az Elizabeth Harvest ékes példája annak, hogyan változik meg egy ismert történet, a mondanivaló érdekében úgy, hogy mégis megmaradjon a váza és eredete.

Egy gyönyörű, fiatal nő, Elizabeth (Abbey Lee) végre megérkezik férje házába, ahol minden szolga az ő kegyeit keresi. Elképesztő gazdagság veszi körül, tudós férje (Ciarán Hinds) viszont megtiltja neki, hogy belépjen egy bizonyos szobába. Természetesen a fiatal feleség nem tud uralkodni kíváncsiságán, a szoba pedig olyan titkot rejt, amire nem volt felkészülve.

hero_elizabeth-harvest-2018.jpg

A Kékszakállú meséje a film első negyedóráját teszi ki, a rendező nem arra hegyezte ki a cselekményt, hogy a szoba jelentse a suspense-t, nagyon hamar megtudjuk, mi rejlik az ajtó mögött. Az első csavart a titok leleplezése jelenti, amivel steril, modern gótikus horrorból igazi sci-fi-thrillerré válik a történet. Nem vagyok híve a mesék modernizálásának, de ebben az esetben a narráció és a cselekmény megkövetelte ezt. Rengeteg fordulatot tartalmaz a film, egyre bonyolultabbá és elvontabbá válik a mondandó, de az eredeti történet kulcselemeit megtartja. Még mindig felfedezhető a szerelmes férfi lelkivilágának metaforája, de ugyan úgy benne van egy kegyetlen szörnyeteg motívuma, aki, mint egy lepkegyűjtő szedi össze az áldozatait, hogy önös érdekeit kielégítse. Talán ez az első verzió, ahol a feleség lép a központba, akit ugyanúgy vezérel a kíváncsiság, de, miután megtudta mit rejteget szerelme, még több kérdéssel kell szembenéznie.

screen-shot-2018-07-17-at-9_09_32-am.jpg

Egyáltalán nem szeretnék a cselekményről többet elárulni, mert több fordulat is igen meglepő és a végpont erősen elgondolkodtató. Még most sem tudom, pontosan miről szólt ez a megközelítés és biztosan szükséges lesz pár megtekintés. Szerencsére olyannyira élvezetesre sikerült, hogy többször lehet majd újranézni és gyűjteni a nyomokat a megfejtéshez. Rendkívül steril a látványvilág, mégis sikerült Sebastian Gutierrez rendezőnek hátborzongató atmoszférát teremtenie, amellett, hogy bár futurisztikus, abszolút érződik a gótikus hangulat. Képi világát tekintve leginkább A ragyogáshoz és a Neon démonhoz tudnám hasonlítani.

Ha a látvány és az abszolút újszerű megközelítés nem lenne elég, a remek színészek gondoskodnak a film különlegességéről. Nem létezik olyan film, ahol Carla Gugino ne lenne fantasztikus, Ciarán Hinds szokás szerint vérfagyasztó, az igazi meglepetés viszont ismét Abbey Lee. A modell-színésznőt a már említett Neon démon óta imádom, nem csak azért, mert az egyik leggyönyörűbb nő, akit valaha láttam, hanem, mert elképesztően jól tudja elhitetni a szerepét, amit játszik. Az Elizabeth Harvestben különösen nehéz dolga volt, mert a karakternek több személyiségét is meg kellett jelenítenie. 

Abszolút művészfilm, ezért nem mindenkinek fog tetszeni, lesznek, akiknek pont a látványa lesz sok vagy a negyedóránként érkező, cselekményt feje tetejére állító fordulatok, de mindenképpen érdemes próbát tenni ezzel a különlegességgel minden horrormese rajongónak. 

9/10

IMDb

Szólj hozzá

horror sci-fi mese gyilkosság thriller kastély sorozatgyilkos feldolgozás kékszakáll gótikus grimm mese valós személy