2018. aug 28.

Sharp Objects - Éles tárgyak (2018)

írta: A Levi
Sharp Objects - Éles tárgyak (2018)

Az újhullámú thrillerek korát éljük. A női karakterek erősek, intelligensek, manipulatívak és központi mozgatórugói a cselekmény szerteágazó fonalainak, melyek nem egyszer torkollanak tragédiába. Mindezt Gillian Flynn indította be a 2012-es Holtodiglannal, majd az abból készült 2014-es Fincher-féle adaptációval. Ritka alkalmak egyike, de ebben az esetben egy leheletnyivel jobban sikerült a film a regényél. Éppen ezért volt hatalmas csalódás az írónő második regényének adaptációja, A sötét helyek, melyből a forrásmű legtöbb fordulatát és vezérfonalát kihagyták. Ahhoz képest, hogy az Éles tárgyak, Flynn első regényeként, 2006-ban jelent meg, egészen idén nyárig kellett várni, hogy mozgóképen is láthassuk. sharp-objects2.jpg

Megérte várni, hisz az írónő nem követi el többet azt a hibát, hogy nem ő adaptálja forgatókönyvvé a regényeit, e mellett produceri feladatkört is kapott és összeállt a tavalyi év egyik legnagyobb televíziós szenzációját - Hatalmas kis hazugságok - szállító Jean Marc Vallé-val. Már az ő nevük is garancia volt a minőségre, de sikerült megnyerni Amy Adamset a főszerepre, aki szintén nem adta lejjebb az elvárásait a produceri tevékenységeknél. Adams korának egyik legnagyobb színésznője, mégsem ismerik el eléggé. Igazi skandalum, hogy a 2017-es Oscar gálán még csak nem is jelölték sem az Éjszakai ragadozókért, sem az Érkezését, pedig mindkettő fantasztikus film, amit a játékával még zseniálisabbá tett. Adams mellé csatlakozott Patricia Clarkson, aki igazi ageism elleni harcos, folyamatosan foglalkoztatva van, pedig még mindig csak a szerencséseknek sikerül fenntartaniuk a karrierjüket közel 60 évesen. 

No de lássuk milyen is volt a sorozat! Spoilerezek kicsit: elképesztően szoros a verseny, de az elmúlt évek egyik legmegviselőbb és legokosabban elkészített darabja. sharp-objects-copertina.jpg

Wind Gap, Pennsylvania. Pára, forróság, mocsár, legyek, bűz, alkohol és sertésfeldolgozásból élő lakosok. Itt vagy a legfelsőbb réteghez tartozol, vagy örülhetsz ha a mészárszéken munkát kapsz. Itt, ahol senki sem józan reggel 9 után, jobban megéri figyelni a pletykára, mintsem a valódi tényekre. Itt, ahol valaki brutálisan meggyilkol kislányokat és kihúzza a fogaikat. Ide érkezik vissza a város egykori fekete báránya, Camille Preaker (Amy Adams), hogy teljesítse főnöke kettős kérését, szubjektíven publikálja a gyilkosságsorozatot és próbáljon meg szembeszállni démonaival. Elég sok van neki. Mondhatni évek óta nem érte alkoholon kívül más folyadék a szervezetét, az alkoholizmusát pedig olyan olcsó, de egy egyben profi módon titkolja, hogy evianos palackból szlopálja a vodkát. Évtizedekkel ezelőtt lépett le otthonról, megjárta az ideggyógyászatot is, de külső és belső sebeit soha nem tudta begyógyítani. Visszaérkezése felkavarja a borgőzös városkát, családját, Camillet pedig arra készteti, hogy szembenézzen múltjával.

Legjobb, ha azzal a letaglózó és magával ragadó atmoszférával kezdem, ami azonnal beszippantott. Több részen át hittem, hogy Louisianaban játszódik a cselekmény, annyira mocsárváros hangulata van Wind Gapnek. Szinte éreztem azt az édes-rothadó bűzt, a mocsár, a disznók, a vodka, az izzadság egyvelegét, olyannyira, hogy már folyamatosan hallani véltem a legyek duruzsolását. sharp-objects-adora-camille.jpg

A hangulat tehát, ami hétről hétre a képernyő elé csalt megvolt, Jean-Marc Vallé viszont bizonyította - amit azért nem sokszor látni ennyire profin kivitelezve - hogy tehetséges rendezéssel, konkrétan az operatőri munkával, dialógusok nélkül is lehet mesélni, szőni a cselekményt. Egészen fantasztikus kamerabeállítások kísérik a főszereplőt, különböző lencsék segítik a nézőt a történet beleélésébe. Vannak jelenetek, ahol csak a beállításokkal trükköznek a narratívával, hogy vajon valós-e amit látunk. Remekül kihozza az alkoholista, mentálisan instabil főszereplő perspektíváját. 

De rá kell, hogy térjek a sorozat színészeire és karaktereire. Flynn minden egyes regényében még a legapróbb szereplőt is részletesen kidolgozza és még akkor is fontos szerepet szán nekik, ha elsőre abszolút nem tűnnek annak. Ebben az esetben sincs ez másként. Egyik kedvenc mellékkarakterem az Elizabeth Perkins által játszott Jackie, akihez azonnal beköltöznék, ha a városban laknék. Nem lenne hiány a bloody mary-ből. Külön örüm volt látni Sophia Lillist, az AZ Beveryl-jét, aki a fiatal Camillet játssza és Sidney Sweney-t, Edent, A szolgálólány meséjéből. A cselekmény központját viszont Camille családja adja. A kontrollmániás anyja, Adora (Patricia Clarkson), aki megszállottja a tökéletességnek, rendezettségnek, minőségi italoknak, és mintha ott felejtette volna magát egy 50-es évekbeli tupperware-háztartásában. Amma (Eliza Scanlen), Camille féltestvére, akivel először ismerkednek össze és aki szeretne olyan népszerű lenni, mint nővére volt egykor, mindemellett ki akarja harcolni testvére szeretetét is. A remek szereplőkhöz döbbenetesen jó színészi teljesítmény társul, főleg Eliza Scanlené, akinek igazából ez a második szerepe. Adams-et pedig nem lehet nem szeretni és szánni, végtelenül nyomorult az egész karakter. patterson-sharpobjects.jpg

A múlt, a város, a pletyka, a gyilkosságok. Minden összeér, a néző pedig Camille-lal együtt bogozza ki a történetet. Már-már Lynch-szerűen lassan halad a tempó, de egy percre sem unatkozhatunk, sőt, a finálé tekintetében nincsen egyetlen felesleges mozzanat sem, az utolsó részeknél pedig már nem tudtam nyugton ülni a feszültségtől. A megoldás pedig biztosan bele fog égni mindenki emlékezetébe, a stáblista utáni jelenet után pedig kizökkenni is nehéz lesz. 

10/10 - eddig magasan nyeri az évet!

IMDb

Szólj hozzá

sorozat hbo város gyilkosság thriller sorozatgyilkos adaptáció amy adams patricia clarkson gillian flynn sharp objects éles tárgyak jean-marc vallé eliza scanlen