2018. júl 30.

Split - Széttörve (2016)

írta: A Levi
Split - Széttörve (2016)

M. Night Shyamalan nem vitás, hogy a modern kor egyik legérdekesebb rendezője. Az indiai direktor filmjei híresek arról, hogy az utolsó percekben akár műfajváltó csavart is tartogatnak, viszont a kritikai babérokat nem tudják azonnal learatni. A Hatodik érzék és A sebezhetetlen is valami olyasmit mutatott be, amit addig más alkotás még nem, vagy egyáltalán nem úgy. Utóbbi azért is érdekes, mert debütálásakor egyáltalán nem volt sikeres és a közönség sem tudta hová tenni a voltaképpen szuperhősmozit, ami nem képregény-adaptáció volt. 

Jócskán túl voltunk a korszakalkotó Supermanen (1978) és a két gótikus Batmanen Tim Burton rendezésében, a mezei nézők tudatában pedig a két hősön kívül talán csak Pókember létezett. De még mielőtt Sam Raimi új évezredes Pókemberéért izgulhattak és épphogy megismerhették az X-Meneket, az emberek láttak egy olyan szuperhősmozit, ahol a főhősnek nem voltak természetfeletti képességei, nem ugrált háztetőkön át, nem repült, nem tudta irányítani mások gondolatait az elméjével. Csupán fizikai rendellenessége van, ami különlegessé teszi és saját önkeresése egy misztikus thrillerbe van ágyazva. Nem igazán tudta a kritika hová tenni a képregényfilmek ilyen fajta megközelítését, de pár évvel később, amikor a Sin City és a Nolan-féle újragondolt, realisztikus denevérember megpróbálta kiszakítani magát a színes szagos, elrugaszkodott panelekből, igazi kultuszfilmmé és hivatkozási ponttá vált. 2011-ben a Time magazin a 10 legjobb képregényfilm közé válogatta és sokan Shyamalan legjobb munkájának tartják. m-night-shyamalan-cinematic-universe-1068x668.jpg

A rendező kisebb bukdácsolások után - bár személyes kedvencem tőle a szintén kritikailag vitatott A falu - 2015-ben visszatért A látogatás című suspense horrorjával, ahol a found footage műfaján is sikerült kicsit csavarnia. Következő filmjét, a Széttörvét mindenki izgatottan várta, de senki sem sejtette, hogy a rendező nagyszabású tervének második fejezetével lesz dolga. Érdekes, hogy senki sem gondolta, hogy A sebezhetetlen második részét készül megnézni, pedig egyáltalán nem titkolta a rendező a célját, már a cím (kár, hogy magyarul a trilógia címeiben nem fog úgy összecsengeni, pedig mennyire hangzatos lenne: Törhetetlen - Széttörve - Üveg) kapcsán sem, de ha a két plakátot egymás mellé illesztjük, a repedések egymás meghosszabbításai. De nem csak a promóciós anyagok és easter eggek kapcsán gyanakodhattunk volna, hanem a narráció első perceitől kezdve.o-universo-expandido-de-fragmentado-0.jpg

A cselekmény nem titkolja, hogy különleges képességű emberekről szól, akik a saját hitük által vértezik fel magukat. A Széttörvében megismerjük Kevint, aki egy vitatott betegségben szenved, míg klinikailag hasadt személyiségűként lehetne számon tartani, addig a film kontextusában, bár a 23 identitás egy testen osztozkodik, mikor az aktuális személyiség átveszi az irányítást, a test is fel tudja venni az identitáshoz tartozó fizikai jegyeket. Így lehetséges, hogy egyikük cukorbeteg, míg másikuk egy 9 éves gyerek erőszintjén létezik, de a személyiségek eltérnek nemben, intelligenciaszintben, szexuális orientációban és magasságban is. Kevin húsz énje kiegyensúlyozottnak mondható a körülményekhez képest és csapatként együttműködve gazdatestük megóvását tartják szem előtt. A másik három viszont hisz egy új személyiség kialakulásában, amit a szenvedés hív életre, felruházza olyan képességgel, ami kiemeli a többi ember közül. Az új identitás viszont veszélyes és fenyegető, a szörny az ágy alatt, ami készül megmutatni magát.split2.jpg

Visszatekintve, a Széttörve előtt több megugrandó léc is volt, melyeket nem csak, hogy sikeresen vett, kiröhögte a 2010-es évek anyagilag legsikeresebb zsánerét, a képregényfilmet. Érdekes belegondolni, hogy a rendező mindig trilógiává szerette volna bővíteni A sebezhetetlent, de a vegyes fogadtatás elvette a kedvét, majd pont annak a műfajnak a sikeressége tette lehetővé 15 évvel később a történet továbbgöngyölítését, amit az első perctől kezdve kiforgatott és kissé nevetségessé is tett. Nem vitás, hogy a Marvel filmtörténelmet írt, annak ellenére, hogy a közös univerzum ötlete eredetileg a horrorból, az eredeti Unviersal Rémuniverzumából származik, de a szuperhősök manapság népszerűbbek, mint valaha. Egy évben lassan négy-öt képregényfilm érkezik és bár a legtöbb csupán látványorgia, gyermeteg történettel és az elsődleges cél a szórakoztatás popcorn mozi szintjén, még hosszú évekig fogják a stúdiók ontani magukból a különböző szuperhősök filmjeit. Ebben a közegben kellett úgy helyt állnia a Széttörvének, hogy megnyerje azt a közönséget, ami már elszokott a realitás talaján mozgó szuperhősöktől. A film(ek) legnagyobb erénye, hogy a témát úgy közelíti meg, hogy egyszerre marad misztikus és ágyazza bele pszichológiai kontextusba, hogy életszerűvé váljanak a karakterek. Sokkal ijesztőbb belegondolni abba, hogy a testet úgy tudja befolyásolni a psziché, hogy a saját határait tudja kitágítani. Nem utolsó sorban pedig Shyamalan adja meg a felhozatalból nagyon is hiányzó sötét, felnőtteknek szóló, thrillerbe és horrorba átcsapó szuperhősmozit.split-review.jpg

Mindemellett önálló filmként és folytatásként is meg kellett állnia a helyét, ami maximálisan sikerült is. Viszont az okosan felépített történet ellenére is elbukhatott volna a film, ha James McAvoy nem adja bele minden tehetségét. McAvoy nem idegen a zsánertől és tudható volt, hogy jó színész, de könnyen nevetségessé válhatott volna, esetleg túljátszhatta volna a szerepeit. Ehhez a filmhez igazi kopasz izomemberré vált, akinek gyereket és nőt is hihetően kell játszania csupán a hangjával és a mimikájával, hisz megjelenésében a ruhákon kívül nem sokat változik. Szerencsére minden egyes jelenete, a személyiségek közti váltások, az arcjátéka vérfagyasztó még úgy is, hogy néha megengedi magának a leheletnyi humort, de akkor is inkább groteszk, mint nevetséges a bizarr látvány. Másik főszereplő Anya Taylor-Joy, aki kitűnik hollywoodi kortársai közül. Bár hihetetlenül fiatal, rendhagyó módon presztízshorrorokkal építi a karrierjét, szinte meg sem próbál műfajt váltani. Általában a színésznőknek ugródeszkaként szolgál kedvenc műfajunk, persze egyesek sikoly királynőkké válnak, miután több horrorban is megfordulnak, akár final girlként, akár femme fatale-ként, de Taylor-Joyhoz hasonlóan nem igen van más színésznő, aki módszeresen válogatná filmográfiájához a horrorokat. Jól is teszi, mert igazán üdítő a jelenléte és rendkívül szerethető igazából bármiben, amiben megjelenik.ftagldjguyj1c3zhov4ah8xcn1z.jpg A Széttörve elsőre nem nyűgözött le annyira, mint amennyire kellett volna és amennyire a többedik nézésre már igen. Többek között ezt a moziélményemet is elrontották, annak ellenére, hogy sajtóvetítés volt, és a végjátékot nem tudtam egészen addig hová tenni, amíg újra nem néztem, az utoljára gyerekkoromban látott A sebezhetetlent. Viszont másodjára már minden egyes erényét el kell, hogy ismerjem, mert ritka jó film, a témájában pedig egészen zseniális. 

Az Üveget pedig már most elképesztően várom.

9/10

Szólj hozzá

horror képregény thriller szuperhős split trilógia misztikus james mcavoy m. night shyamalan széttörve unbreakable anya taylor-joy a sebezhetetlen