2018. júl 18.

Brimstone - Megtorlás (2016)

írta: A Levi
Brimstone - Megtorlás (2016)

A vér nem olyan skarlát, mint ez a betű...

A Brimstone-ra még a forgatása idején figyeltem fel, hisz nálunk, Borsodban forgatták a francia, holland, amerikai, német, belga és angol koprodukciós western-thrillert. A színészek impozáns listája is rögtön megragadott, kezdve Guy Pearce-től, Dakota Fanningen át Carice van Houtenig, a lassan szivárgó jelenetfotók pedig meggyőztek arról, hogy látni kell ezt a filmet. Aztán az érdeklődésem mégis elhalt, többek között azért, mert a western talán az egyetlen műfaj, ami valamiért sohasem tudott izgatni - a Westworldben is a parkon kívül játszódó szegmensek tetszettek igazán - illetve a játékidő hosszába nem tudtam beleképzelni lebilincselő cselekményt. Nagyot tévedtem.

A megtekintése után viszont azon kezdtem el gondolkodni, hogy megírjam-e az élményt. Na nem azért, mert a film rossz lenne, sőt, egészen fantasztikus a témájában, hanem azért, mert mégis kinek tudnám jó szívvel ajánlani? Igazából senkinek, mert utoljára egy Trier film - vagy a Dogville vagy a Hullámtörés, már nem tudom melyik után akartam felgyújtani magam körül mindent - készített ki az igazságtalanságával és aljasságával annyira, hogy még elalvás közben is erre gondoljak.brimstone-1feature-750x400.jpg

A western vonal teljesen mellékes, sőt, igazából a műfaji meghatározás sem illik a filmre, mert a holland telepesek világában ki is merül. Még a thriller sem találó, mert a célja nem az ismeretlentől való borzongatás, hanem egy sorstörténet bemutatása, női perspektíván át, ami akkoriban nem volt egyedülálló. 

Nem véletlen az alcímben jelölt utalás Nathaniel Hawthorne bűnbánat regényére - az író felmenői között salemi bíra volt, aki több ártatlan haláláért felelt, utódja pedig a könyvvel próbált valamit jóvátenni mindabból - mert a cselekmény egy nő történetét tárja elénk, akinek meg kellett harcolnia saját magáért a telepesek prűd, protestáns világában. 

Négy fejezeten keresztül, visszafelé haladva ismerjük meg Liz (Dakota Fanning) életútját, melyben sok meglepetés nincs, de annál több a keserűség. Már a nyitányban tisztázzák, hogy a nőt egy vérfagyasztó lelkész környékezi meg, akinek feltett célja a bosszú. Hogy miért akar bosszút állni nem nehéz kitalálni, annak ellenére, hogy csak a film végén tisztázódik minden szál, mégsem a fordulatai miatt erős ez a mű. brimstone.jpg

Már a legelején felforrt a vérem, annyira jól elkapták az eszenciáját és hangulatát annak a jelenségnek, amikor egy pszichopata, vagy szociopata, akár sovniszta, vagy csak szimplán gonosz ember kezébe hatalom kerül. A hatalmat itt az emberek, a hívők adják, az eszköz pedig Isten szava. Legalábbis, amivel a tiszteletes felmenti magát, amivel magyarázza a tetteit, amiért nem kell bűntudatot éreznie, amiért azt hiszi bármit megtehet. Katolikus keresztelővel, evangélikus neveltetéssel, református konfirmációval pontosan tisztában vagyok a Bibliával, az egyházakkal, a kereszténységgel és nem véletlenül váltam ateistává és tartom majd távol leendő gyerekeimet mindenféle vallásos neveléstől. A hit persze más kérdés, talán szerencsés, aki egyház és ige nélkül megtalálja, de én nem is akarom, mert felháborít és dühössé tesz, hogy mennyi életet tettek tönkre, hajtottak igába, számoltak fel a szentírás nevében. Azaz annak nevében, amit éppen sikerült úgy formálni, hogy illeszkedjen az aktuális alantas célokhoz. Nehogy azt higgye bárki is, hogy azért mert nem bőrnadrágban járunk övünkön fegyverrel, a nők nem fűzőben és főkötőben, hogy bármi is változott. 27380-brimstone_1-1200x520.jpg

A Brimstone rávilágít arra is, milyen szinten használhatta ki egy zsarnok az ige önkényes felhasználásával mások életét, hogyan tehette tönkre. Miféle gonoszság kellett például ahhoz, hogy fiatal lányok fejét kötéllel sanyargassák, vascsizmában zúzzák porrá a lábát, fojtsák vízbe Isten nevében? De nem kell rögtön Salemre gondolni és nem is kell visszamenni az időben, csak kicsit körülnézni a világban. Semmi sem változott, talán csak a módszereket és eszközöket váltogatják. Éppen ezért annyira felkavaró ez a film a kendőzetlenségével. Gyomorforgató jelenetek és végtelenül nyomorult sorsok, öncélúság nélkül, őszintén. 

Ha maga a történet vagy a téma nem is lenne elég, a színészi alakítások teljes mértékben biztosítják a minőséget. Guy Pearce-ről a Mementó óta egyértelmű, mennyire tehetséges, Dakota Fanning érdekes mód nem vált A-listás színésznővé, én is inkább gyerekszínészként ismertem, de itt meggyőzött abszolút tehetségéről. A mellékszerepekben feltűnő Emilia Jones - a Ghostlandes ügyeletes kedvencem - és Carice van Houten szintén remekelnek. Egyedül a Trónok harcából jelmezcserével átigazolt Kit Harington vállalhatatlan, de a jelenléte nem zavar sok vizet úgysem. Az alakításokon kívül a gyönyörű fényképezés és remek zeneválasztás teszi még felejthetetlenné ezt a végtelenül igazságtalan filmet. 

A bejegyzés végére mégis úgy érzem, hogy ajánlani tudom a Brimstone-t, mert fontos, hogy bepillantás nyerjünk egy nem is annyira más világba, ahol az élete, teste felett nem mindenki rendelkezhetett.

10/10

Szólj hozzá

mozi western erkölcs biblia thriller prűd dráma lelkész telepes protestáns bigott guy pearce dakota fanning carice van houten brimstone