2018. jún 19.

Jurassic World: Bukott birodalom (2018)

írta: A Levi
Jurassic World: Bukott birodalom (2018)

Dinókból sosincs elég. Idén 25 éves Spielberg egyik legnagyobb, filmtörténelemben mérföldkövet jelentő filmje, a Jurassic Park, amit bármikor képes vagyok újranézni. A bemutató óta vita tárgyát képzi a film pontos műfaji meghatározása, mert sokan tartják családi kalandfilmként számon, de ugyanannyiszor látom suspense horror listákon feltüntetve. Jó kérdés, mert bár Crichton könyve brutálisabb, szerintem nincs különbség A cápa, vagy a Black Water és a Jurassic Park között, abban a tekintetben, hogy az alapkoncepció a természet vagy egy állat jelentette fenyegetés az emberre nézve.

Mielőtt még Spielberg megvette volna az adaptálási jogokat, James Cameron neve merült fel a rendezői teendők kapcsán, aki számára egyértelmű volt a műfaji meghatározás; ő egy, A bolygó neve: Halálhoz hasonló színtiszta sci-fi horrort rendezett volna. Pontosan ezért volt zseniális ötlet az új trilógia középső felvonásához egy horror rendezőt, J.A. Bayonát felkérni. Bayona az évtized egyik legjobb spanyol horrorját, Az árvaházat tette le az asztalra, a Jurassic Worldbe pedig belecsempészte azokat a horrorpaneleket, melyek azért kicsit hiányoztak a franchiseból. jurassicworld-fallenkingdom-785x505-860x450_c.png

Két szempontból kapja az új trilógia a közönség részéről a kritikát. Az első, amiért genetikailag módosított dinoszauruszokat hoznak létre, de ennek  felhánytorgatása konkrétan nevetséges, amikor már a könyv is a genetikailag módosított állatokról szólt, és voltaképpen egy sci-fi-ről van szó, tehát jó lenne mindenkinek elengednie ezt a kérdéskört, mert nem a National Geographic dokumentumfilm sorozatáról van szó. A másik pedig a nosztalgiafaktor. Tény, hogy az előző rész direkt építkezett a nézők emlékeire és nosztalgia iránti vágyára, pont ezért is lehetett annyira élvezni, mert bár sok újdonságot nem tartalmazott, kellemes folytatás volt és tudott igazodni a mai nézők igényeihez. Az új trilógia egyik alapfelvetése is az, hogy valóban, ha megjelennének az őshüllők, egy idő után, ahogyan minden mást, a társadalom elunná és mindig valami nagyobbat, ijesztőbbet, több foggal rendelkezőt nézne szívesen. Apró személyes élmény is fűződik ehhez, mert idén jártunk az osztályommal először állatkertben, és nyugalommal töltött el, hogy szerencsére őket abszolút érdekli és lenyűgözi a természet, képesek minden apró és óriási állat iránt ugyan úgy lelkesedni. jurassic-world-fallen-kingdom-1200x520.jpg

A Bukott birodalom előzetese kapcsán is pontosan a túltolt nosztalgiafaktor szúrt szemet egyeseknek, mert a két és fél percnyi (imádom, hogy vannak, akik képesek ennyiből leszűrni az egész film minőségét) beharangozóból úgy tűnt, hogy az 1997-es Az elveszett világ rebootjáról van szó. Tény, hogy a dinók Isla Nublarról való kimenekítése és az állatok városba szállítása a régi második rész cselekménye, de a rendező is hangsúlyozta, hogy a Bukott birodalomnak nem ez lesz az alapkoncepciója, csupán így fogják örökre lezárni a parkból kiszabadulós témát. Egyébként is, miért lenne baj, ha az iszonytató emlékű Az elveszett világot rebootolnák? Máig nem értem, hogyan sikerült Spielbergnek egy olyan förtelmes filmet összehoznia. 

De térjünk is rá a Bukott birodalomra. A sziget kilátásba helyezett pusztulása és annak társadalmi artikulációja jól reflektál napjainkat sújtotta természeti kérdéskörre is. A film szerint lehetséges, hogy az összes őshüllő kipusztul, pedig 25 éven át, egy generáció már úgy nőtt fel, hogy az élet szerves részei, ugyan úgy, mint például az elefántok. Mit tesz az ember? Hagyja, hogy a természet megoldja? Hagyja, igen, csak az emberek elfelejtik, hogy a természet úgy fogja megoldani, hogy a későbbi betolakodók, az emberek és az általuk épített környezet issza meg a levét.jurassic-world-fallen-kingdom.jpg

Nem szeretnék spoilerezni, bár a cselekmény nincs túlbonyolítva, a film második felében mégis valami eddig egészen mást láthatunk, ami ismerős, de idegen is a Jurassic Park/World világától. Bayona nem rest átcsapni a játékidő második szakaszában gótikus horrorba és megteremteni a régi, jó vágású, lopakodós-menekülős, valóban Alien filmeket idéző hangulatot. Gótikus horror rajongóként a szívemet melengette a képi világ, a nagy kastélyban vérengző Indoraptor és a zseniális operatőri munka. Komolyan, ennyire szépen fényképezett még egyik rész sem volt. Tökéletesen kihasználták a sziluettek és fény-árnyék hatások lehetőségeit, nem egyszer érzelmi reakciót váltva ki. Ebben az epizódban vált egyértelművé, hogy a franchise két új karaktere, Owen és Claire mellett az igazi szereplők az állatok és őket sokkal jobban lehet szeretni, az ember karaktereknél. Erre a részre igazán karakteressé vált az eddigi régi ismerősök - a T-Rex, Apatosaurus - mellett Kék, a Velociraptor, a Mosasaurus és végre nagyobb szerepet kapott a Pachycephalosaurus, személyes kedvencem és a fantasztikusan festő Carnotaurus is. Törekedtek, hogy most az eddig kevésbé látott fajok váljanak hangsúlyossá. Az új, genetikailag módosított Indoraptor pedig maga volt az iszonyat, zseniálisan nézett ki.maxresdefault_1.jpg

Az egyszerű, de egyébként izgalmas és pörgős cselekménnyel pedig olyan íve lett a franchise-nak, amilyen a régi trilógiának abszolút nem volt. Jó, hogy csak három évente érkezik epizód, látszik, hogy van idejük átgondolni a forgatókönyvet és egy kerek egész történet lesz, ami szerencsére nem az állatok katonai felhasználására fog koncentrálni.

Persze apróbb logikai hibái ennek a résznek is vannak, de egy ilyen blockbusternél és főleg a Jurassic Worldnél - nem véletlen, hogy már a címben is nagyban gondolkodtak - nem ezeket fogom keresni, hanem csak hátradőlök és szórakozom. Hisz ez a lényeg és ez tökéletesen teljesült, idén is.

9/10

IMDb

Szólj hozzá

horror sci-fi dinoszaurusz akció kaland franchise steven spielberg dinó trilógia jurassic park michael chrichton j.a. bayona jurassic world