2018. máj 29.

Az ellentmondások műfaja V. rész

írta: A Levi
Az ellentmondások műfaja V. rész

A gótikus regény

Ha a mű központi alakja egy szörny, vagy valamilyen hasonló entitás, akkor félelmet kelt a nézőben, elborzasztja és taszítja. Mégis, furcsamód vonzódik a befogadó a műhöz annyira, hogy végigolvassa, vagy végignézze azt, a katarzis reményében, és elszenvedi ő is a szörnyűségeket a cél elérésének érdekében.

Az előző részekben áttekintettem, hogy vajon mitől ennyire ambivalens a műfaj. Kitértem a horror műfaji jegyeire, a szerepkörökre. A pszichológiai kontextusára, majd a Grimm mesék variánsaira és horrorisztikus elemeire. Kitűnik, mennyire jelen van pl.: az orális fixáció motívuma a kollektív tudattalanunk dokumentumaiban (a népmesékben) és, hogy ezért is lehet örökkévaló kedvenc a vámpír karaktere is. 

Ebben a fejezetben a gótikus irodalmat tekintem át műfajtörténeti szempontból, hisz a gótika teremtette meg igazán a vérszívó karakterét és fontos mérföldköve volt a horrornak is. 

A gótikus regény mint a vámpírirodalom előfutára - műfajtörténeti áttekintés

A Viktória korabeli gótikus irodalom melegágyul szolgált a későbbi tudományos-fantasztikus irodalomnak, kriminek, a fantasynak és a horrornak egyaránt. A gótika az angol romantika egyik legfontosabb előkészítője volt, mivel megjelentette a túlvilágot, mint nem a borzalmak tetőfokát, hanem a lélek megnyugvására szolgáló helyet, valamint elterjesztette a lét metafizikai értelmezésével kapcsolatos gondolatokat, a világ sötét oldalát, melyek előszeretettel merítettek hitregékből, népmesékből és legendákból. A gótika és a romantika egymásra hatását a gótikus regény női ága is hivatott alátámasztani, mikor a cselekmény középpontjában álló naiv hősnő, aki elszakadt családjától beleszeret egy titokzatos idegen, fiatal férfibe, aki későbbiekben elhagyja, vagy esetekben bűnös múltjára fény derül. Hordozza a műfaj jegyeit például Rakovszky Zsuzsa (1950. -) A kígyó árnyéka című műve vagy Charlotte Brontë Jane Eyre-ja, a filmvásznon pedig Guillermo Del Toro 2015-ös gótikus horrorja, a Bíborhegy, de úgy gondolom Bartók Béla A kékszakállú herceg vára misztériumjátéka is megfelelő példa a műfaji közelségre.maxresdefault.jpg

A gótikus regény fénykora mindössze harminc-negyven évet ölelt át, de olyan művek születtek, melyek mai napig meghatározzák a horror műfaját, mind az irodalom, mind a filmművészet terén. Az angol miniszterelnök fia, Horace Walpole (1717-1797) írta az első gótikus regényt, 1765-ben, Otrantó kastélya címmel, melyben saját kastélyát formálta gótikus várrá, ami olyannyira sikerült jól, hogy több követője is akadt, így vált a kísérteties, ódon kastély a gótikus művek egyik alapeszközévé. Walpole követői közé sorolható Balzac is és Ann Radcliffe is. Radcliffe saját kedvtelésére kezdte megírni történeteit, melyeket férje bátorítására jelentetett meg. 1789-ben jelent meg a The Castles of Athlin and Dunbayne, melyben a női vonal is megjelenik, hiszen a főhősnőnek egy ódon kastély falai között kell boldogulnia, sötét múltú bárók kísérteteivel szemben. Az 1794-es Udolpho titkai című alkotása a detektívregények egyik előfutáraként tartható számon. Történeteiben szakított a hagyományokkal, és nem a szörnyfigurákkal keltett borzongást, hanem a feszült, misztikus hangulat, a suspense segítségével. crimson.jpg

Az angol gótikus irodalom mesterművének M.G. Lewis A szerzetes című 1795-ös alkotása tartható, melyben a horrorisztikus elemeket az emberi motivációkkal, végletességgel, a lélek sötét oldalával vegyíti.

Az 1800-as évek elején, Mary Wollstonecraft Godwin (1797. – 1851.) (későbbiekben férje nevét vette fel), és Percy Bysshe Shelley a Genfi-tóhoz utaztak Lord Byronhoz vendégségbe. Aznap, nyár ellenére igen hideg időjárás köszöntött be, kimozdulni sem tudtak, így hát Byron egy szellemi versenyre hívta ki vendégeit, miszerint mindenki találjon ki egy-egy rémtörténetet, s az nyer, akié a legijesztőbb. Byron orvosa és egyben titkára, John W. Polidori A vámpír című alkotásával „nevezett” be, ami későbbiekben a romantikus vámpírtörténetek alapkövévé vált, felesége viszont egy rémálmát vetette papírra, melyben egy istentelen orvos diák térdelt az általa összetákolt lény mellett, és így született meg a Frankenstein, avagy a modern Prométheusz. Mesterművét, ami egyben első alkotása is volt eleinte névtelenül publikálta, majd 1818-ban megjelentette. Magyar fordításban 1977-ben jelent meg, Göncz Árpád által. De miről is szól a rémregények egyik alappillére?frankenstein03_1.jpg

A 18. században Walton kapitány hajójával és legénységével az Északi sarkra tart, hogy felfedezőútja céljába érjen, csakhogy élelmük már szinte teljesen elfogyott, a legénység fáradt, beteg, a tovább haladás pedig az életükbe kerülne. A jégen egyszer csak vérfagyasztó üvöltést hallanak, a szánhúzó kutyáikat valami megtámadta, nem sokkal később pedig egy majdnem halálra fagyott férfit találnak, aki Viktor Frankensteinnek hívja magát.

A kapitány a hajóra invitálja az idegent, és elkezdi faggatni, honnan és miért jött ilyen zord vidékre, Frankenstein pedig elkezdi mesélni élete történetét, egészen gyermekkorától kezdve. Victor nemesi családba született, Genfben, három testvérével együtt, szülei pedig később örökbe fogadtak egy lánygyermeket, Elizabeth-et, akit Victornak szántak feleségül. Évekkel később felvételt nyert az ingolstadti orvosi egyetemre, ahol merész kérdéseivel és gondolataival kivívta tanárai ellenszenvét. Életerős, okos fiatalemberként egyre messzebb próbált eljutni a természettudományokban és fizikában, az elektromossággal kísérletezett, s, miután édesanyja skarlátban elhunyt valami elpattant ő benne is: fejébe vette, hogy legyőzi a halált, életet teremt. Ingolstadtban, a járványban elhunyt emberek tetemeiből testrészeket szerez, és az elektromosság segítségével sikerül megalkotnia fő művét, melynek látványától viszont olyannyira megriad, hogy laboratóriumába hagyja magára.mary-shelleys-frankenstein-a-gothic-horror-masterpiece.jpg

Csakhogy nem szimplán húst varrt össze hússal, érző, gondolkodó lényt teremtett, kinek még nevet sem adott, és aki teljesen egyedül kell, hogy megismerje az őt körülvevő világot, ami kitaszítja magából. Útra kel, hogy megkeresse apját és megismerje önmagát, de, ahová téved csak szenvedés a sorsa, megalázzák, fizikailag bántalmazzák, s, miután teremtőjének nyomára akad, aki megígéri, hogy „készít” neki egy társat, de szavát szegi, és már nem maradt több szeretet és remény a szívében, bosszút forral. A lény Victor Frankenstein életének tönkretételére esküszik fel, az emberi életek már nem jelentenek akadályt.

A történetet keretezi az Északi-sarkot felfedező kapitány és a tudós interakciója, a cselekmény viszont Victor narrációjából derül ki. Nagyon erős már a kerettörténet szimbolikája is, ami levonja a történet következtetéseit, miszerint meddig mehet el az ember a tudományért, játszhatja-e istent, hogy megpróbál élet és halál felett dönteni.

Nem véletlen, hogy az ókori Prométheusz titán neve is szerepel a mű egyes kiadásainak címében, hisz Prométheusz volt az, aki ellopta a tüzet az Olümposzról, hogy megajándékozza vele az embereket, azaz átadja nekik a tudást, majd büntetésül Zeusz megteremtette Pandórát (kvázi a lény menyasszonya a történetben), aki minden bajt rászabadított az emberiségre, Prométheuszt magát pedig a kaukázusi hegyhez láncolta, ahol egy óriási sas minden nap szétmarcangolta a máját, ami visszanőtt másnapra.bmf4b_97648_1496586406.jpg

Nem csupán a tudás és mindenhatóság kérdését feszegette Shelley, de, ahogy a vámpírok is a kitaszítottság metaforáivá váltak, úgy Frankenstein és lénye is magukban hordozzák a kitaszítottság, el nem fogadottság, jelen esetben a homoszexualitás szimbolikáját. Legerősebb példaként a lény születését lehetne kiemelni, a magzatvízben összefonódó teremtmény és teremtője képét. Victor szerelmi élete, melynek központjában Elizabeth áll, folyamatosan feszültségben áll a teremtett lénnyel, és mikor döntés helyzetbe kényszerül a tudós, utóbbi mellett dönt, és mikor nem, a harag és furcsamód a dühben, és bosszúban rejlő szeretet bosszúvá sűrűsödik.

Paradox módon a Frankenstein az egyik legrémisztőbb és egyben legmeghatóbb történet, a gyermeki szeretetről, ártatlanságról, amit bemocskol az elhagyatottság, a magány és a verbális és non-verbális erőszak. Félelmetes arra ráébredni, hogy a történet igazi szörnyszülöttje maga az ember, az igazi áldozat pedig a különböző húsokból összetákolt teremtmény.poe1.jpg

A gótika, krimi, horror és abszurditás keveredésében fontos Oscar Wilde (1854-1900) műveit megemlíteni, kezdve a szellemhistória A canterville-i kísértettől, egészen a Dorian Gray arcképéig. Wilde nem elsősorban a rémületkeltést hivatott szolgálni, hanem görbe tükröt szándékozott állítani az arisztokrácia elé, melybe ő maga is beletartozott. A Dorian Gray arcképében a főszereplő fiatal férfi külső szépsége, és a belső gyilkos, öntelt, narcisztikus, a végén megelevenedő szörnyeteg paradoxona feszül egymásnak.  Az ember testén osztozó két pólus, az elfojtott és fel-felbukkanó tudatalatti, esetünkben a gonosz és a felülkerekedni kívánó jó Robert Louis Stevenson 1886-ban megjelent Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esete című alkotásában is a fő motívumot adja.the-best-dracula-movies-u2.jpg

A gótikus regény hagyományait, Amerikában Edgar Allen Poe (1809 – 1849) egész munkássága, Ambrose Bierce és Howard Phillips Lovecraft (1890 – 1937) alkotásai vitték tovább. Lovecraft műveivel, főként a Cthulhu mítosz megalkotásával a horror, a fantasy és a tudományos fantasztikum alapjait fektette le. Míg a gótikus regény zárt terű szörnyűségeit a romantikus végkifejlet oldja fel, Lovecraft a természetfelettit, mintegy átjáróként használva a szörnyűségeket a hétköznapokra zúdítja, hogy mindenre és mindenkire hatással legyen a borzalom.

Washington Irwing (1783 – 1859) mint az első nemzetközileg is méltatott amerikai szerző műveiben, például Az álmosvölgy legendájában, vegyíti a gótika eszközeit a helyi népmesei elemekkel. Nathaniel Hawthorne (1804 – 1864) múltja visszanyúlik a salemi boszorkányperek szörnyűségeihez, felmenői között volt az egyik bíra, aki ítéletet hozott, Hawthorne pedig szégyenében nevét is megváltoztatta, valamint legismertebb művét, A skarlát betűt is mintegy bocsánatkérésként is értelmezhetővé tette. Németországban a gótikát Ludwig Tieck képviselte, az 1797-ben megjelent A szőke Eckbert művével. Magyarországon Cholcoky Viktor (1868 – 1912) alkotásai tekinthetőek a gótikus irodalom képviselőjének, melyekben már nem az explicit borzalom bemutatása a cél, hanem a suspense használata, mint hangulatkeltő eszköz.

Napjainkra a határok elmosódtak, egyszerre vegyíthetik az írók a horror, a krimi, fantasy, tudományos fantasztikum és gótika elemeit, ahogyan azt Ann Rice amerikai írónő is tette, legismertebb, Vámpírkrónikák – legismertebb darabja az Interjú a vámpírral - sorozatában, ahol a vámpírtörténetekbe lehelt új életet.

--

Rakovszky Zsuzsa (2002): A kígyó árnyéka. Magvető, Budapest.

Charlotte Brontë (1959): Jane Eyre. Európa, Budapest.

Walpore, Horace (2009): The Castle of Otranto. Akasha Classics.

Ann Radcliffe (1995): The Castles of Athlin and Dunbayne. Oxford University Press, USA.

Ann Radcliffe (1998): The ​Mysteries of Udolpho. Oxford University Press, USA.

Lewis, M.G. (2012): A szerzetes. General Press, Budapest.

Polidori, John W. (2003): A vámpír. Dekameron, Budapest.

Shelley, Mary (1977): Frankenstein. Kozmosz Könyvek, Budapest.

Eduard Petiška (2001): Görög ​mondák és regék. Holnap, Budapest.

Wilde, Oscar (1908): A canterville-i kísértet. Lampel Róbert (Wodianer F. és Fiai), Budapest.

Wilde, Oscar (1938): Dorian Gray arcképe. Franklin-Társulat, Budapest.

Lovecraft, Howard Phillips (2001, 2003, 2005): Összes művei I. Valhalla Páholy, Budapest. Összes művei II. Szukits, Szeged. Összes művei III. Szukits, Debrecen.

Parker, Vic (2011): Klasszikus rémtörténetek. Ventus Libro, Budapest.

Hawthorne, Nathaniel (1921): A skarlát betű. Athenaeum, Budapest.

Tieck, Ludwig (1965): Der blonde Eckbert. Manesse, Zürich.

Rice, Anne (1995): Interjú a vámpírral. Európa, Budapest.

Szólj hozzá

horror kastély vámpír szörny frankenstein gótika gótikus regény gótikus irodalom