2018. máj 27.

Az ellentmondások műfaja IV. rész

írta: A Levi
Az ellentmondások műfaja IV. rész

Ahhoz, hogy a horror iránti érdeklődésem érthető legyen, részekre bontva tenném közzé a 2017-ben készült szakdolgozatom. A munkámban a horrort mint az ellentmondások műfaját vettem górcső alá, hogy fejlődéslélektani, kötődéselméleti, pszichoszexuális kontextusban vizsgálhassam a vonzalom és taszítás paradoxonát. Kiemeltem a klasszikus Grimm mesék pszichoszexuális vonatkozásait, hogy párhuzamba állíthassam a gótikus irodalom halhatatlan karakterével: a vámpírral és válaszokat kapjak. Miért nézünk horrort? Miért érdekel minket az undor? A gótikus karakterek közül miért pont a vámpír vált örök érvényű szereplővé?

Az első rész itt , a második itt , a harmadik itt olvasható.

A Grimm mesék variánsai és horrorisztikus elemi

Az orális fixáció, a bekebelezés visszatérő motívum sok népmesében, , áldolgozott klasszikus mesében és műmesében is, ahogyan az Oidipusz-mítoszban is.

A valós boszorkányper, ami a mézeskalácsházat inspirálta

A Jancsi és Juliskában, a károkozó, egyes verziókban a boszorkány, máskor az ördög, vagy annak felesége, esetleg Baba Yaga, megpróbálják felfalni a gyermekeket. Első lejegyzett változata a Pentameronban jelent meg, az ötödik nap, hetedik meséjeként, Ninnillo és Nennella címmel. A gonosz, féltékeny mostoha és az ödipális konfliktus ebben a mesében is a problémakiváltó ok. A mostoha gyűlöli a gyerekeket, ezért férjét kéri meg, hogy vezesse őket ki az erdőbe. Ebben a változatban a testvérpár elszakad magától, míg Ninnillo-t egy herceg fogadja örökbe és neveli nemes úrrá, Nennellát egy kalóz veszi magához. Természetesen a boldog befejezés nem maradhat el. A testvérpár újra találkozik, már felnőttként, gonosz mostohájukat pedig kivégzik. De hogyan jöhetett a képbe a mézeskalácsház és a boszorkány?
cea97b988e9e066fcea4333742742b47.jpg

A Grimm testvérek a Frankfurt közeli vidéken, a spessarti erdő mellett gyűjtötték meséiket a szóbeszédet hallgatva. 1978-ban egy tanító, Hans Traxler végigtanulmányozta a helyszínt, és könyvet is írt arról, hogy megtalálta a mesében szereplő házat, kemencét, szerszámokat, repedésekben pedig a recepteket. Wernigerodéban rátalált Katharina Schrader mézeskalácsos nő nyomára, kinek egy bizonyos Hans Metzler udvarolt (Jancsi eredeti neve Hansel). 1647-ben a nő elmenekült otthonából, és a spessarti erdőben vett egy házat, ahol mézeskalács-sütödét nyitott, portékái pedig nagyon hamar igen kelendőek lettek. Üzletét megirigyelték, és volt udvarlója, Hans feljelentette boszorkányságért. Akkoriban a puritánok között igen könnyen el lehetett hitetni valakiről, hogy éjszakánként az ördöggel üzekedik, erről vallomást pedig kínzás alapján lehet kicsikarni. Traxler tanulmányában írásbeli és tárgyi bizonyítékok is találhatók az 1651-es boszorkányperről, így a történet valóban megtörtént. Katharinát felmentették a boszorkányság vádja alól, melybe Hans nem tudott beletörődni, ezért testvérével, Gretellel (Juliska eredeti neve) elment, rátört Katharinára, megölte és az egyik forró kemencébe dobta. Az eset után ő tovább árulta mézeskalácsait, büntetlenül, Nürnbergben. Ebből az esetből is jól látszik, mennyire hatással van a népmesére az adott hely múltja, történelme, és az emberek tudása. Más változatokban van, hogy boszorkány helyett az ördög és annak felesége várják a gyerekeket, akik a fűrészbarakon akarják kivéreztetni őket, a szláv folklórban pedig maga Baba Yaga feni a fogait rájuk. Fellelhető francia, holland, orosz és filippínó változata is a mesének.
hanselgretel.jpg

Magyar népmese példaként A kis gömböcöt tudnám megemlíteni, melyben egy tudatára ébredt gömböc szökik meg és fal fel mindent és mindenkit, ami útjába kerül.

A nemi erőszaktól a feminista antihősig

A Csipkerózsika eredeti, Basile által összegyűjtött változatában, miután a király, más változatban annak fia megerőszakolta, két gyermeket nemzve az alvó lánynak, a férfi felesége, vagy az anyja, egy emberevő óriásnő volt, aki bosszúból és féltékenységből be akarta kebelezni a lányt.

A Nap, Hold és Tália a Pentameron ötödik napjának, ötödik meséje a Csipkerózsika első, lejegyzett eredeti változata. A legszembetűnőbb változás a mese második része. A király és királyné kilátástalannak tűnő vágya az utód után, az átok és annak beteljesülése szinte teljesen lényegtelen Basile meséjében. Az író egész művével az udvar emberét akarta kifigurázni, ezért is lehet félrevezető az alcím: a kicsik szórakoztatására. Óriási hangsúlyt kap a mese második fele, melyben megjelenik a legtöbb mesére jellemző féltékenységi szál, ami a pszichoszexuális fallikus szakasz korai ödipális konfliktusra vezethető vissza. Táliát, az ártatlanságot megtestesítő, gyönyörű, alvó hercegnőt megerőszakolja egy idegen király. Mikor felébred, szinte magáról sem tud, nem tudja, hogyan kerültek mellé az ikrek, szinte még mindig gyermek ő maga is és ártatlan. A királynak viszont felesége van a saját országában, aki érthető okokból gyanakszik férjére és féltékeny. Mikor rájön arra, hogy férje egy fiatalabb lánnyal csalja, akiknek gyermeket is nemzett, gyilkos indulatok ébrednek benne.
sleepingbeautyweb.jpg

Nagyon véres és horrorisztikus, szinte egy másik mesének tűnhet a folytatás. Perrault változata már sokkal inkább hasonlít a ma ismert formához. Megjelenik a gyermek utáni vágy és a jóslat, megjelennek a tündérek is, akik felruházzák az újszülött hercegnőt a kornak megfelelő, nemesi származású lányhoz méltó erényekkel, és erkölcsi normákkal. A féltékenység motívuma már megoszlik, hisz megjelenik a nyolcadik tündér is, aki nem kapott meghívót, és neki már nem jutott olyan teríték, mint társainak. Az átok sokkal jelentősebb szerepet tölt be a francia változatban. Az átok, ami módosítható és enyhíthető: ami nem okozza a hercegnő halálát, hiszen csak száz évre álomba zuhan. Fontos lesz a továbbiakban, hogy a rokka orsója 15 éves korában szúrja meg, a már Csipkerózsának keresztelt hősnőt. Basile meséjének második felét Perrault ugyan megtartotta, mégis kicsit a saját szájíze szerint alakította. A féltékeny asszony most az anyós szerepét tölti be. Érdekes, hogy a megerőszakolás motívuma itt már teljes mértékben kimaradt a meséből, a királyfi meg sem érintette az alvó szépséget, lángra gyúló szerelme elég volt ahhoz, hogy felébressze, majd törvényesen feleségül vegye és az évek múltával nemzzen neki gyermekeket. A királyfi viszont még nem király, nem viheti haza Csipkerózsát, csak folyamatosan látogatja, és ez az, ami szemet szúr az emberevő anyjának. Mikor már évek teltek el, és a királyfi megörökölte a birodalmat, akkor viszi csak haza feleségét, akit az anyós az első perctől kezdve holtan akar látni.
csipkerozsika.png

Szerintem Perrault meséje már sokkal kifinomultabb és költőibb, mégis horrorisztikusabbnak találom Basilénál, a második rész részletessége miatt. Ebben a változatban is fel akarja falni az öreg királyné Csipkerózsát, és annak ikreit, a már Napként és Hajnalként szólított gyereket. Ezt a durva fejezetet hagyták el teljes mértékben a Grimm testvérek, hogy papírra vessék, a szerintem legszebb és legtisztább meséjüket. Az ő változatukban már Csipkerózsika a hercegnő neve, a javasasszonyok pedig tizenhárman vannak. Itt is 15 éves korában teljesíti be sorsát Csipkerózsika, mely az akkori kor nővé érésének korszaka volt. Bettelheim kitér az alvás és a pszichoszexuális latencia szakaszának párhuzamára. Az orsó jelképezheti a férfi nemi szervet, de egyben a menstruációt is. A király reakciója támasztja alá ezt a feltevést, miszerint a jóslatot meghallva, azonnal elégetteti az összes rokkát a birodalomban, hisz érthetően fél, hogy lánya egyszer majd nővé érik. A királyné reakcióját nem halljuk, ő beletörődik a sorsba, tudja, hogy ez a normális. Csipkerózsika érdeklődik a szexualitás iránt, kérdezgeti a fonó asszonyt, hogy mit csinál, de megszúrja az ujját az orsóval, hisz még nincs keresni valója a felnőttek szexuális világában, még érnie kell. Ezt az érést biztosítja a százéves álom, azaz a kamaszkori nyugvás időszaka. Ahogy a tövisbozót benövi a kastélyt és megöli a kéretlen látogatókat, az mutatja, hogy Csipkerózsika még nincsen készen a női, asszonyi életre, csak, ha megérkezik a herceg, aki alkalmas az ő felébresztésére. A herceg testesíti meg Csipkerózsika nyugvó korszakának fiúi megfelelőjét, hisz az ő helyzetébe tudják beleélni magukat a fiúk, ha készen állnak, ha elég érettek, a tövisbokor megnyílik előttük, hogy utat mutasson a férfi lét felé.
the-briar-wood.jpg

A Grimm mese a felébredéssel ér véget, Csipkerózsika és a herceg is már érett felnőttek, akik készek a házasságra, az utódnemzésre és az uralkodásra. Ennél az összetett mesénél érdemes megemlítenem mindkét Disney feldolgozást is. 1959-ben jelent meg a mese rajfilm feldolgozása, ahol a tündérek száma háromra csökkent, nevet kaptak, és Csipkerózsika is, az eredeti Perrault mesére utalva az Auróra, azaz Hajnal nevet kapta. A rajzfilm egyik elengedhetetlen eleme a negyedik tündér, a gonosz Demóna alakja, aki a tövisbokrot a kastély köré húzta, és megküzd a herceggel is. Demóna az egyik legérdekesebb és legösszetettebb karakter a Disney univerzumban, ezért is kaphatott külön élőszereplős filmet 2014-ben. Sokaknak van negatív hős kedvencük, ami nem csoda, hisz ezek a szereplők lehetnek sokkal rejtélyesebbek, komplexebbek, múltjukat sokszor nem is ismerjük, ahogyan indítékaikat sem. Ezért is érdekes, és fontos film, a Csipkerózsika történetében a Demóna. Jó tündér volt, védelmezte erdejét és birodalmát, illetve törekedett az emberek és a varázsvilág lényei közötti szimbiózisra. Csakhogy elárulták, a film pedig ezt igen merész módon a nemi erőszak szimbólumával mutatja be. Demóna szerelme elárulja őt, hogy levágja a lány legféltettebb és legértékesebb részét, a szárnyait, hogy király lehessen. Rendkívül nyomasztó és szerves része ez a történetnek, hisz ez változtatja meg a tündért, emiatt átkozza meg Aurórát, hogy bosszút álljon saját sérelméért. De ő nem velejéig romlott, nem született gonosznak, az indulat vezérli, ezért is újító és korszakalkotó a mese befejezése, miszerint, a problémát, az átkot, a frusztrációt és szorongást nem kizárólag a szerelem, vagy egy csók oldozhatja fel, hanem a feltétel nélküli szeretet, a nővéri, vagy az anyai szeretet.
original.gif

Hófehérke útja a vámpírmitológiába

A kamaszkori nyugvás állapotát, de leginkább a gyermek teljes fejlődését viszont a Hófehérke és a hét törpe dolgozza fel legjobban. Ahogyan az orális fixáció esetében, a pszichoszexuális fejlődés látencia szakasza kapcsán is relevanciába kell hoznom dolgozatom választott témájával. Ahogyan a fent említetett mesehősök, a Darren Shane regény főszereplője is egy korcsoportba tartoznak, de utóbbi már túl van az ödipális konfliktuson és a fallikus szakaszon, a nyugvás állapotában, azaz a Freud által elnevezett látencia szakaszában van, és még nem érte el a genitális szakasz szintjét. A szakasz öt-hat éves kortól serdülőkorig tart, a szexuális és agresszív késztetések kevésbé aktívak ebben a fázisban, a gyerekek látványosan elfordulnak a szexualitástól, mert még nem tudnak mihez kezdeni vele. A felettes én már kialakult és a biztonságos bázis szerepkőre és funkciói a baráti, korcsoporti körre helyeződnek át. Az ebben a szakaszban lévő gyermekeknek igazán nincs konfliktusuk, megfigyelik, tanulmányozzák a másik nemet, viszont visszatérhetnek korábbi részösztönök, például az orális fázisra jellemző részösztönök, ebben a szakaszban káromkodás, verbális agresszió képében jelenhetnek meg.

Mindenki ismeri a történetet, legfontosabb tartalmi és figuratív elemei a féltékenység, a vadász, a megmenekülés, a törpék, az alma, az üvegkoporsó és végül a felébredés, boldog befejezéssel.
treehandsfinal_resize.jpg

Az eredeti Grimm mesében Hófehérke teljes személyiségfejlődése megjelenik. Miután édesanyja a szülésben meghalt, a király új feleséget hozott a házhoz. Ez akkoriban nem volt egyedülálló, sok nő halt bele többedik gyermekének szülésébe, a férjnek pedig új asszony után kellett néznie a további utódnemzés érdekében. Az új feleségnek kettős feladata és kettős problémája van, egyrészt teljesítenie kell asszonyként, férjét szeretnie kell, bár az előző feleség helyébe nem léphet. Másrészt az anya szerepét is magára kell vállalnia. Fontos, hogy a mesei feszültség Hófehérke – az eredeti változatban Hófejírke – hét esztendős, mikor a mostoha felfigyel szépségére. Ez a kor a fallikus korszak, melynek fő problémája az ödipális konfliktus, mely kirobbantja a féltékenységet. A gyermek féltékenységet érez azonos nemű szülője iránt, mert ellenkező nemű szülője szeretetét akarja elnyerni. Ez a konfliktus mindig megszűnik, ahogy a gyermek azonosul saját nemével és szerepével. Csakhogy Hófehérke nem tud azonosulni a mostohával, ahogy a mostoha sem vele, mindketten végletesen nárcisztikus személyiségek. Az első változatban a királyné a lány máját és tüdejét kéri a vadásztól, hogy felfalhassa azokat. A kannibalizmus szimbóluma az orális korszakra vezethető vissza, melyben a mostoha megrekedt, a szervek elfogyasztásával azt is hiheti, hogy a lány tulajdonságai beléáramlanak, ahogy azt régi civilizációkban is hitték. A vadász viszont mossa kezeit, nem öli meg a lányt, de magára hagyja. Hófehérke retteg az erdőben, mire a törpék házához nem ér. Itt már egy fejlettebb gondolkodásmódról tesz tanúbizonyságot, az, hogy nem egy törpe vacsoráját fogyasztja el, hanem mindegyikéből eszik egy keveset, hogy ne vegye el másét arról tesz bizonyságot, hogy egocentrikus világnézetéből kezd kilépni. Nem úgy, mint társai Jancsi és Juliska.
snow-glass-apples.jpg

A törpék, akik szintén megrekedtek egy korai pszichoszexuális szakaszban kiróják rá a szerepét. Ő fogja vezetni a háztartást, mos, főz, tereget, takarít, míg ők a bányában dolgoznak, de lelkére kötik, hogy óvakodjon az idegenektől, senkit ne eresszen be. Mondhatnánk úgyis, hogy óvakodjon a felnőttek világától, még nem elég érett hozzá. Hófehérke viszont nem hallgat rájuk, felszínes, hiú lány. A mostoha kétszer is ki tudja használni ezt, mert először egy selyem övet – más változatban fűzőt – húz túl szorosra a lány derekán, legközelebb pedig egy mérgezett fésűt akaszt a fejébe. Hófehérke, annak ellenére, hogy ő a világ legszebb lánya, még mesterséges szépülést is akar, a csillogó, szép dolgok a vesztét okozzák. Olyan, mintha ő és a gonosz mostoha egy és ugyanazon személyek lennének, két különböző szakaszban. Bár a ma ismert formában a fésű és az öv is kimaradtak, a piros alma eleme nélkülözhetetlen a mesében. A vörös mint szín szimbolizálhatja a vért, a menstruációt, a szexualitást, a bűnt. Hófehérke kíváncsi, megszegi a szabályokat és beengedi az álruhás királynét magához, hogy beleharaphasson az almába, a tiltott gyümölcsbe. Ismét hibát követ el, újra külsőségek alapján dönt. Most már a törpék sem tudnak rajta segíteni, a hiúsága a vesztét okozta, ahogy a királynőnek is fogja. De emberi ez a mesei, hisz mindenki hibázik, nem is egyszer, ezért Hófehérke is megleli a maga boldogságát. A királynő viszont szörnyű halált hal, az eredeti változat szerint mostohalányának esküvőjén addig kell táncolnia izzó vascipőkben, míg bele nem hal. Máshol a dühbe hal rögtön bele, egyes változatokban pedig tükre széttörése válik vesztévé.
hofeherke.png

Neil Gaiman regényíró viszont továbbgondolta az ismert történetet. Egy mesekonferencián azt hallotta, hogy a meséknek már nincs jövőjük, mindegyik ugyan olyan, ekkor felállt és elmesélte a Hó, tükör, almák című történetét. Hófehérke bőre miért volt fehér, mint a hó, ajka piros, mint a vér, haja pedig fekete, mint az ében? Miféle szerzetekkel ismerkedhetett össze az erdőben? A mostoha miét akarta a szívét a vadásztól? 1997-ben készült egy TV film is, mely a valóságba helyezte a történetet, Hófehérke – a terror meséje címmel.
company_of_wolves_review_images_v01.jpg

A Piroska és a Farkas című mesében óva intette mindenki a kamaszlányt, hogy letérjen az ösvényről, ő mégis engedett kíváncsiságnak, az útját álló Farkas pedig felfalta a nagyanyját, egyes változatokban Piroskát magát is. Ezt a mesét is Perrault jegyezte le először, de története nem esett át nagyobb változtatásokon. Igazi Tanmese a Piroska és a farkas, melyet direkt elrettentő, nevelői céllal meséltek. Piroskát figyelmeztetik, hogy ne térjen le a jól ismert, biztonságos útról, ne álljon szóba idegenekkel, ő mégis leáll beszélgetni a Farkassal, vesztére pedig ő és nagymamája annak gyomrában végzi. Bettelheim munkája rávilágít a történet szimbolikusságára. A nagymama nagy gonddal, sokáig készíti a piros ruhadarabot – hol főkötő, hol sapka, hol köpeny – hogy odaadhassa unokájának.  A piros szín ismét jelképezheti a vért és a menstruációt, a nővé válást. Ahogy Piroska birtokába kerül, a piros tárgy ráléphet a nagymamához vezető útra, de lelkére kötik, hogy ne térjen le róla és ne álljon szóba idegenekkel. A Grimm mesében az anya intelmeiből kiderül, hogy a kislány hajlamos a szabályszegésre. A farkassal való találkozás a korai szexuális együttlétet, szexuális tapasztalatot szimbolizálja, Piroska még nem elég érett, ezért rá is fázik. Érdekes végignézni a meseváltozatokat, hogy mennyire szükséges a piros szín, az út és a farkas megjelenítése. Bár a végkimenetel erősen horrorisztikus, a farkas gyomrának felvágásával, majd visszavarrásával és halálával, mégis nélkülözhetetlen, hisz a lány tanult hibájából, és legközelebb sokkal óvatosabban jár el.

Az Aranycsfürtöcske egyes verzióiban, miután a medvék rájöttek, hogy egy idegen kislány lakmározott az ennivalójukból széttépték és megették.

--

Szophoklész (1995): Oidipusz király. Európa, Budapest.

Grimm, Jakob és Wilhelm (1989): Gyermek – és családi mesék. Magvető, Budapest.

http://www.zeit.de/1963/43/ist-das-die-wahrheit-ueber-haensel-und-gretel

Arany László (2016): Szép magyar népmesék. Móra, Budapest.

Gaiman, Neil (1999): Tükör és füst. Beneficium, Budapest.

Szólj hozzá

horror mese pszichológia vámpír szörny kannibalizmus folklór piroska és a farkas perrault népmese pszichoanalízis hófehérke csipkerózsika jancsi és juliska basile pentameron grimm mese bruno bettelheim pszichoanalitika orális fixáció